A nyár elengedhetetlen veleárója a kerti sütögetés, piknik, amikor összeülünk a családunkkal, barátainkkal grillezni és jól érezni magunkat. Az estébe nyúló összejövetelekhez azonban rendszerint csatlakoznak hívatlan vendégek is: a fülünk körül zümmögő szúnyogok, akik szintén vacsorázni jönnek, de számukra mi vagyunk az igazi csemege. A nyünnyögő, zümmögő hang jellegzetes, baljósló és rögtön csapkodásra ingerli az embert. 
Nemrég olvastam, hogy csupán a nőstény szúnyogok felelősek a viszkető csípésekért, hiszen nekik van szükségük a vérből származó többletenergiára a peterakáshoz. Azt talán mindannyian tapasztalhattuk a környezetünkben, hogy egyes emberek vére jobban ízlik nekik a másokénál, így ezek gyakorlatilag szúnyogmágnessé válnak. A legújabb kutatások szerint a bőr speciális illata okozza ezt a jelenséget. Ha bizonyos vegyi anyagok nagyobb mennyiségben fordulnak elő az ember bőrén, akkor minden bizonnyal ő lesz az, akiből a legtöbb szúnyog lakmározni szeretne. A mi családunkban mindig én meg az édesapám voltunk a szúnyogok kedvencei, akiket mindig, minden körülmények között megtaláltak és jól összerágtak a vérszívók. 
Nemrég volt egy maradandó szúnyogos kalandunk, amikor sátrazni indultunk a családdal, de ami ezúttal ránk várt, arra nem voltunk felkészülve. Itt nem voltak válogatósak a szúnyogok, viszont borzasztóan éhesek igen, így az autó és a ház közötti távolságot csak futva tudtuk megtenni, és pár másodperc alatt is jó néhány csípést szereztünk. A meleg és napsütés ellenére nyakig felöltöztünk, befújtuk magunkat spray-vel is, de alig változott a helyzet. Az volt az érzésünk, hogy ezek a kis lények fel akarnak falni. Enyhülést csak az este beköszönte, a hőmérséklet csökkenése, no meg a tábortűz füstje hozott. 
Még sosem volt részünk ilyen mértékű szúnyogtámadásban! Az jutott eszembe, hogy úgy jártunk, mint Gryllus Vilmos dalában, mely szerint: ,,Viszket a füled és viszket a fejed, / viszket a szád és viszket a szemed, / viszket a tenyered és viszket a talpad, / viszket a könyököd és viszket a sarkad. / Viszket az összes parányi ízed, / hiába kentük, a szúnyog mégis dagadtra csípett!”