Június, az év hatodik hónapja Júnó istennőről, a házasság védnökéről, a családok és gyermekágyas asszonyok őrzőjéről kapta a nevét.

A magyar nyelvterületen azonban a júniust Szent Iván havaként ismerik (Keresztelő Szent János születésének napja június 24.), néhol a Keresztelő Szent János hava és a Kaszáló hó elnevezések is megjelennek. Keresztelő Szent János – Szűz Márián kívül – az egyetlen olyan személyiség a katolikus egyházban, akinek születésnapját az egyház ünnepli; János pontosan hat hónappal előzte meg a Megváltó születését. A Magyar Katolikus Lexikon szerint: „Nagyon kedvelt volt a régieknél az a párhuzam, melyet karácsony és János születésnapja, valamint a napok növekedése és csökkenése között lehet vonni. Az egyházatyák szerint erre vonatkozik Jánosnak Jézusról való mondása: »neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell« (Jn 3,30).” Ez a növekedés és csökkenés a nappalokra vonatkozik, hiszen ez az ünnepnap a nyári napforduló ünnepe is. A nyári napforduló ősidők óta iránymutató, az ehhez köthető pogány szokásokat – amelyeknek központi eleme a tűzgyújtás – a katolikus egyház beépítette éves liturgiájába. Így jött létre például a Szent Iván-napi tűzszentelés szokása is. A tűznek tisztító, gyógyító, termékenyítő erőt tulajdonítottak. 

Szent Iván napjához köthető szokásokban környékünk is bővelkedik: Csíkdelnén a nép ekkor a templomban alszik, míg más falvakban zöld ágakból rögtönzött sátrakban várják az asszonyok a keresztségre érkező Jézust. Csíkmadarason és Csíkszentdomokoson angyaloznak, amely során a falu leányai köszöntik a nap szentjét.