Felkavarta a mindennapok állóvizét az iskolai egyenruha kötelezővé tételét célzó törvénytervezet, amelyet első házként megszavazott a szenátus. A jogszabályi javaslatot 84-en támogatták, 18-an ellenezték, míg 4-en tartózkodtak. A tervezetet az azt benyújtó Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátorai mellett a Nemzeti Liberális Párt (PNL) többsége, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), valamint az RMDSZ szenátorai is megszavazták – jóllehet Kelemen Hunor szövetségi elnök a későbbiekben úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet az egyenruha kötelezővé tételével. Az USR szenátorai, valamint három PNL-s és egy független törvényhozó szavazott nemmel, míg további három PNL-s és egy független szenátor tartózkodott.

A diákok – bár nem kérdezték őket – nem maradtak csendben, a honatyák elképzelése felháborodást okozott köreikben. Ezért minap feketébe öltözve tiltakoztak. Jelképesen ugyan, de kiálltak magukért. Tudatos polgárként, helyesen cselekedtek!

Persze megérkeztek a közösségi média fotelhuszárai is, akik egyenruhában vagy anélkül lettek tudói a világmindenségnek. Az önjelölt erkölcscsőszök gyorsan meghozták a verdiktet: egyenruha kell, mert az megváltás a világ minden bajára. Attól lesz okosabb a gyermek. Tisztességesebb, erkölcsösebb, a tízparancsolatot álmában is betéve tudó mintapolgár. Az egyenruha tehát megváltás, mint erdőben a svájci bicska. Csak fel kell adni a lurkóra, és gond egy szál se. Mert hát a megmondók is egyenruhában születve lettek ászok és fikázók, akik a haza sólymaiként és pionírjaiként sírják vissza fiatalságukat és a kommunizmus elnyomó rendszerének kellékét, az egyenruhát, elfeledve a kényszert, a szürkeséget és a szabadság hiányát. Akadnak formaruha-rajongók, akik a rendőrséggel vagy a katonasággal példálóznak: ott is van egyenruha, rend és fegyelem. Csakhogy mióta erőszakszervezet a közoktatás? A nyugati elitiskolákkal példálózóknak halkan súgom, ha nem tudnák, hogy a 19. század brit magániskolái katonai rendszerek mintájára alakították és vezették be az uniformist. Tehát röviden: erőszakszervezet, állami elnyomás, beskatulyázás, kommunista kollektivizálás – egyenruha a neved! 

Persze az uniformisnak lehetnek előnyei, nem sok, de akad, inkább úgy fogalmaznék: a kivétel erősíti a szabályt. Mert hát a formaruha csökkentheti a külsőségek miatti különbségeket, egyszerűsítheti a reggeli öltözködést, és bizonyos közösségekben erősítheti az összetartozás érzését is – csakhogy nem az egyenruha teszi emberré az embert.
A tartás belülről fakad. A tisztesség otthonról jön. A gyermek elsősorban azt viszi magával az iskolába, amit otthonról kapott. Az első hét év pedig – ahogy mondani szokták – nem véletlenül mérvadó. Aki ott nem kapja meg az alapokat, azon aligha segít majd egy szépen vasalt zakó.

De mondok jobbat! Figyelem! Ám legyen. Egyenruhát mindenkinek! Legyen valódi egyenlőség, uniformizálás. Ne csak a gyermekeknek jusson belőle, vezessük vissza a munkahelyeken is a köpenyt, az egyenruhát, a sablonzakót. Járjanak a felnőttek elöl a jó példával! Legyen egyenruha a hivatalban, az irodában, a vállalatnál, mindenütt. Mert ha már az egyenruha valóban rendet tesz, tisztességet és jó modort teremt, akkor hol máshol lenne erre még igazán szükség, mint a munkahelyeken, nemdebár? Kár lenne ezt a csodaszert csak a gyerekekre korlátozni.
Legyen parancs, rend és fegyelem! Legyen? Mert „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére…”