„Ne rosszalkodj, mert elvisz a rendőr!” – ijesztgetik egyes szülők a túlontúl aktív gyermeküket. „Lassíts, mert ki vannak állva a rendőrök!” – utasítja férjét a feleség utazáskor. „Sétálj egyenesen, mert szembejön egy rendőr!” – mondja riadtan az éjszakai buliból hazafelé tartó tinédzser a társának. Mindegyik ismerős helyzet, és életünk során legalább egyiket hallottuk, vagy mondtuk mi másnak. Logikusan akkor kellene a leginkább biztonságban éreznünk magunkat, ha rendőr van a közelünkben, mégis az a tapasztalatom kis közösségemben ez nem így van. Mi akkor ijedünk meg igazán, ha a rend éber őreit megpillantjuk. Talán a nyelvi különbségek miatt vagy az egyenruha és a hivatalos megjelenés okozza mindezt, nem tudom, mégis nekem is minden esetben görcsbe rándul a gyomrom, ha beszélnem kell egy rendfenntartóval.

És rendszerint nem is alakulnak gördülékenyen ezek a találkozások. Az első közúti ellenőrzésem során csak azért állított meg a rendőr, mert első ránézésre nem hitte el, hogy betöltöttem a tizennyolc évet, pedig ekkor már húsz voltam, és nem is rejtette véka alá a véleményét, miszerint túl fiatalnak nézek ki az autóvezetéshez. Egy éjszakai vezetésem során, amikor megállított a rendőr, annyira pánikba estem, holott nem csináltam semmi szabálytalant, hogy ijedtemben túl nagy lendülettel vettem ki a táskámból a jogosítványomat, ami beesett a hátsó ülés alá, így az éjszaka közepén a két rendőr az autó hátsó ülésére behajolva keresték az iratot, miközben én pironkodva ültem a vezetőülésben. Végül nem találták meg, így utamra engedtek azzal a feltétellel, hogy másnap megkeresem. Így lett. Legutóbbi hasonló alkalommal ébredtem rá arra, hogy fölöslegesen van bennem ez a stressz a rendőrökkel szemben, amikor is a közúti rendőr észrevette rajtam a félelmet és elmagyarázta, hogy nincs miért félnem tőle, mert nem az a célja, hogy mindenáron megbüntessen. A közúti ellenőrzés egy rutineljárás, mint mondjuk egy vizsgálat a fogorvosnál, csak fájdalommentesen. Olyan jólesett figyelmessége és empátiája, hogy azt hiszem, valamelyest sikerült legyőznöm a pánikot, és ezután úgy tekintek rá, mint egy átlagos emberre, aki a munkáját végzi. Rövid, de annál tartalmasabb megnyugtatásom után egyébként az említett rendőr pár hónap elteltével is integet az utcán, ha meglát.