Mindannyiunknak szüksége van – vagyis inkább lenne – digitális méregtelenítésre, vagy ahogy napjainkban divatos nevezni, digitális detoxra. Esetleg nem tudunk róla. Igen, önnek is, kedves olvasó, csak meglehet, hogy még nem tud róla. Nincs ebben semmi furcsa, én sem tudtam, egészen addig, míg bele nem sodródtam. Félig-meddig tudatos döntés volt, félig-meddig viszont nem voltam tisztában vele, hogy mivel is jár az, ha megszakítom a valamennyi, naponta többször vagy akár egész nap használatos digitális eszközömmel való kapcsolatot.
Idén nyáron viszont külföldi nyaralás helyett belföldi utazásra adtuk a fejünket, és eltöltöttünk két csendes, nyugodt napot egy olyan környékbeli szálláshelyen, ahol nincs villanyáram, térerő vagy nyílt wifihálózat. Elvágtak a világtól. A kis házban tüzet raktunk a kályhába, este petróleumlámpát gyújtottunk, és ha szerettem volna, se tudtam volna megnézni a beérkezett leveleimet vagy üzeneteimet. Na, nem mintha annyira szerettem volna. Korábban ugyanis, még mialatt a szabadságom töltöttem is, folyamatosan „képben akartam lenni”, hogy tudjam, minden rendben megy, s miközben nyugtatott a tudat, hogy nélkülem sem áll meg a világ, idegesített, hogy miért nem vagyok képes magam mögött hagyni az e-maileket.
Aztán az erdő szélén álló szál­láshelyhez közeledve a telefonom elveszítette a jelet, és tudtam: most kezdődik az igazi lazítás és a szabadnapok kiélvezése. Elcsépelt gondolatok jutottak eszembe, mint a „ha nem lenne, ki kéne találni” vagy a „receptre kellene felírni”, mégis mindkettő tökéletesen illett a digitális eszközöktől mentes két napra. Igen, kedves olvasó, ha korábban még nem tapasztalt ilyet, jó szívvel ajánlom: vonuljon el néhány napra, dobja egy táskába a telefonját, és felejtse el a digitális világot. Ezt valóban receptre kellene felírni.