Egy több hónapon át elhúzódó gyógyulási folyamat alatt számtalan olyan dologra jut ideje a betegnek vagy sérültnek, amire addig sajnálta azt fordítani. Mondjuk, megtanulhat egy idegen nyelvet, fejlesztheti magát, olvashat vagy írhat, mi több, egy új hobbit is találhat magának. Ha van valami jó abban, hogy az ember kényszerpihenőre, vagy ágyba szorul, hát a számadás mellett ez az. Csakhogy először a számadáson kell túllépni. Fel kell dolgozni, hogy ilyen esetben másokra vagyunk utalva, hogy van, amikor nem tudunk egy pohár vizet sem tölteni magunknak, de még az is lehet, hogy a mosakodásnál is mások segítségére szorulunk. Talán ez a legnehezebb. El kell fogadni, hogy ilyenkor tehetetlen, esendő és halandó az ember, s mivel ezt a hétköznapok sok esetben nem igazolják, rendkívül idegennek tűnhet.

Félreértés ne essék, nem gondolok olyan blaszfémiára, hogy bárki Istent játszik a hétköznapokban majd, ahogy a mondás is tartja: a magas létra tetejéről már csak lefelé vezet az út… sorsra jut. Egyszerűen csak nincs tere a gondolataink közt annak, hogy a megszokotton és a tervezetten kívül más is történhet. Hiszen a betegségre nem úgy gondolunk, mint egy normális állapotra. Mert az a normális, ha az ember egészséges, nem lesz rákos, nem vakul meg, nem kap infarktust vagy agyvérzést, boldogan felnevel három gyereket, jó esetben házat is épít magának. Az, hogy mindezt egyedül tette-e, önerőből, vagy számtalan segítséget kapott hozzá, már presztízskérdés. De mit számítanak az egyedül és önerőből megvalósított anyagi javak és sikerek, ha megtörténik az, ami a tervezetten és a megszokotton kívül van. Mondhatni semmit. Gondolkodásra, megbánásra, olyan hamis eskütételekre, amiket legtöbbször az újévi fogadalmakhoz hasonlóan senki, vagy csak nagyon kevesen tudnak betartani, és arra, hogy belássuk: a magány és az önerő nem áldás, hanem a pokol egyik köre. Ha az embert saját Vergiliusa átvezette már a számadáson, jöhetnek a nyelvek és a hobbik. A számadáson viszont nem könnyű túljutni, minden tiszteletem azé, ki a kilencedik körön túl kiér a szabad ég alá.