A hétfőt utáljuk, mert hétfő, és egész nap nyomaszt a gondolat, hogy még csak most kezdődött, pedig már annyira vége lehetne. Nem csak a napnak, az egész hétnek. A kedd még félig hétfő, úgyhogy utáljuk. Ha a szerda délelőtt eltelik, már rendeződik a lelkiállapotunk, mert amint eljön a délután, már kevesebb munkanap van hátra a hétből, mint amennyit eddig kibírtunk. A csütörtök az kispéntek, a péntek pedig technikailag már hétvége, legalábbis ha a munkahelyi produktivitásról van szó.

Mégis általában csütörtök délután vagy pénteken telik meg a levelező, akkor ég a ház, szakad a gát, hull a piros hó, mond le a kedves vezető. Minden, ami egész héten ráért, nem következett be, nem érdekelt senkit, valahogy hirtelen eget rengetőn fontos lesz a hét utolsó munkanapján. Azonnal fel kell hívni, meg kell írni, meg kell csinálni, meg kell rendelni, ki kell szállítani, ki kell számlázni, el kell rendezni, és vajon hogy lehet, hogy még nem készült el?! S ilyenkor, bár legbelül sírva és üvöltve, de természetesen nekilátunk az őrülten fontos feladatnak, ami valahogy egész héten nem hiányzott senkinek.
A hétfő valójában még a hétvége folytatása, a péntek pedig annak kezdete, mit is tehetnénk mi, egyszerű elszenvedők, ez ellen? A hét első napján nemcsak nekem, de sokaknak gondot okoz felvenni a ritmust – vannak, akik az előző heti elmaradásaikat pótolják, mások az új hét megtervezésére fókuszálnak. Egy dolog biztos és közös: hétfőn kifut az idő a kezünkből. Én akárhogy igyekszem tartani a saját magamnak kitűzött időkorlátokat, az idő gyorsabban telik, mint kellene. És pénteken persze ennek épp az ellenkezője történik. Csak számolom a perceket, hogy mikor lesz vége az egész heti őrületnek, délutánra pedig egész biztos, hogy veszítek a hatékonyságomból és több hibát is vétek. 
Rájöttem, hogy a péntek egyfajta pánikot vált ki az emberekből, és valóban mindenkinek ilyenkor jut eszébe, ami tényleg fontos, de ez akár egész héten fontos lehetett volna. A csütörtökön és pénteken délután érkező levelek intézményének magyarázata a tény, hogy jön a hétvége, ami mindenkit arra sarkall, hogy mindent megoldjon és maga mögött tudhassa a hetet. Úgyhogy igen, pénteken is nekiállok annak, aminek kell, ha fél gőzzel vagy fél ésszel is, de meglesz. Majd ha más nem, a pánik összerántja.