Nem szoktam beteg lenni… ha elkap a nátha vagy összeszedek valami vírust, igyekszem magamat kikezelni otthon, lehetőséget sem adva annak, hogy legyőzzön. Általában igyekszem végezni a mindennapi feladataimat, mert egyszerűen úgy érezem, nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek. Talán az anyaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de ha jobban visszagondolok, már gyermekként is ilyen voltam. Ha beteg lettem és orvoshoz mentünk, aki azt mondta, hogy otthon kell maradnom pár napig, emlékszem, mindig sírásban törtem ki, hogy én biza inkább iskolába mennék. Úgy éreztem, hogy nem hiányozhatok, és ez felnőttként is megmaradt. Mindig arra gondolok, hogy ha hiányzom a munkahelyemről, akkor nem végzem el a feladatomat, és ezzel megnehezítem mások dolgát, hiszen nekik sokkal többet kell dolgozni az én hiányzásom miatt.

Nemrég azonban csak meg kellett küzdenem a náthával és önmagammal egyaránt. Éreztem, ahogy egyre jobban eluralkodik testemen a gyengeség, bár a belső hangok még mindig azt mondták, nincs baj, így még simán meg tudom oldani a feladatokat. Hang azonban nem igazán jött ki a számon és néhány köhögőroham után be kellett látnom, legyőzött a betegség, és pár napra – ha nem is ágyba, de – a négy fal közé kényszerített. Ahogy hatalmasodott el a betegség, úgy lett egyre nehezebb minden teendő – gyakorlati és szellemi egyaránt –, és rá kellett jönnöm, valóban ki kell szállni a mókuskerékből, ki kell kapcsolni magamat, a világot, a számítógépet, a telefont, és hagyni mindent, amíg sikerül újból helyrejönnöm.
A test kéri a pihenést, és ha megadjuk neki ezt, akkor a pihenés jutalma újult lendület lesz. Jó esetben csupán néhány nap az egész folyamat és újra kezd visszatérni az erőnk, az önsajnálat is alábbhagy, és megnyugszik a lelkünk. Rájöttem, nem szabad megtagadni magunktól a pihenést, hiszen ez vezet a gyógyulás útján. A betegség is egyfajta jelzés, amit komolyan kell venni. Ha a test megpihen, a lélek is feltöltődik, és ha én jól vagyok, akkor a család is jól van. Ez egy nagy tanulság számomra, amit igyekszem ezután is szem előtt tartani.