Mi lesz az emberiséggel, ha nagy lesz?
Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Gyakran gyomrozzák a felnőttek ezzel a kérdéssel a gyerekeket, akik egyelőre csak boldogok akarnak lenni, és játszani a pajtásaikkal. Ahogy nőnek fel, egyre gyakrabban szekálják az ifjúságot, ameddig el nem kezdik őket annyira idegesíteni, hogy inkább adnak valamilyen választ, csak hagyják őket békén. Ehhez képest sokakkal előfordul, hogy még egyetemista korukban sem tudják eldönteni, mihez kezdjenek magukkal. Ebben a poétikusan ifjú időszakban még álmodozhat az ember, azután jön a munkaerőpiac a maga kérlelhetetlen törvényszerűségeivel, és véget vet a mókának.
Arról jutott mindez eszembe, hogy olvastam: az egyik pénzügyi szolgáltató egy elemzést készített a Google-keresések alapján, hogy melyek a legnépszerűbb szakmák világszerte. Különösebb meglepetés nem ért, a romantikusabb lelkületű, kalandvágyó fiatalok a legszívesebben pilóták lennének, szívesen repülnék körbe a világot úgy, hogy ezért még fizetést is kapnak. A pragmatikusabb ifjak meg a legszívesebben ügyvédek lennének, mert úgy tudják, azok jól keresnek, és a szakma presztízse is meglehetősen magas. Az embertársaik iránt az átlagosnál nagyobb empátiát érző fiatalok pedig az egészségügyben helyezkednének el, szívesen lennének gyógyszerészek, ápolók és gyógytornászok is. Sajnos Romániára nem terjedt ki a pénzügyi szolgáltató elemzése. Kár. Magyarországon viszont az derül ki a keresési adatokból, hogy a legnépszerűbb szakma a lemezlovas. A tartalomkészítő és írói pálya érdekes módon inkább afrikai országokban népszerű, például Nigériában és Kamerunban.
Magvas tanulságot ezekből az adatokból nehéz lenne levonni. Az azonban szöget ütött a fejembe, hogy már csak afrikai országokban igazán népszerű a tartalomkészítő, írói pálya. Úgy tűnik, ott még van az ilyesminek presztízse. Világszinten egyedül a youtuber szakma fér bele a top húsz legvonzóbb foglalkozás közé. Mark Zuckerberg pedig nemrég jelentette be, hogy a Facebook felhagy a tények ellenőrzésével. Valamiért épp egy csöppet aggaszt, hogy a tények ennyire népszerűtlenek lettek. Mintha egy sebességkorlátozás nélküli autópályán száguldanánk a bábeli zűrzavar felé. Úgy tűnik, ez kell az emberiségnek. Csak arról nem vagyok meggyőződve, hogy jót is tesz neki.