Az egyik legmelegebb vidéken ért a korábbi, sose tapasztalt hőségriadó. Sose tapasztalt, mondom, mert én ilyet még nem éreztem egyszer se, levegőt venni is kellemetlen volt. Megjegyzem, én igazából a nyarat szeretem, a vele járó meleget, a késői naplementét, a hosszú napokat. De ez a most megtapasztalt meleg már számomra is túlzás volt. 
Szóltak a hatóságok persze, ne menjek  ki, sok vizet igyak, kerüljem a cukros innivalókat, s nagyjából mindent, amitől pihenőnapok alatt az ember jól érzi magát. Szabálytartó székelyként volt is bennem némi rossz érzés, amikor útnak indultam kicsike családommal megismerni a fővárost. 

De ha a gyermek román vidéken akar román szót hallani, a sajátosságokkal megismerkedni, hát ép eszű felnőtt nem áll az útjába. Úgyhogy vettük a cipőt, s szétnéztünk ott, ahol magyar szó nem hallatszik. Ha a kulturális célpontokat látogatja meg az ember, akkor román se sok. Múzeumokat, parkokat látogattunk és ismertünk meg, több-kevesebb pozitív élménnyel gyarapodva.  
A hőséget pedig éreztük ugyan, de nem viselt meg különösebben. Hatalmas fákkal övezett sétányokon jártunk-keltünk, csak akkor volt gond, ha ki kellett lépni a térköves-betonos felületre alóluk. Akkor viszont durván érződött, nem embernek való időjárással van dolgunk. Így is sikerült viszont tizenórákat házon kívül tölteni, anélkül hogy bármi bajunk esett volna. Az árnyék sokkal komfortosabb közeget adott nekünk, ezt nagyon sokszor megjegyeztük a lurkókkal, mint fontos tudnivaló a jövőre.
A komfortérezetem csak akkor múlt el igazából, mikor a televízió elé kerültem. Nem szoktam központi hiradásokat nézni a tévében, bevallom, épp elég amit egész nap hallok-olvasok. De ezúttal sok minden átértékelődött bennem. Az általunk, saját bőrünkön megtapasztalt hőséget pokolbeli állapotnak festették le a fővárosi híradások. Minden mondatban elhangzott  a vörös kód, hogy már hányadik napja tart a hőség, hogy milyen áldozatai lehetnek. Nem sok köze volt ahhoz, amit aznap megtapasztaltunk, mintha teljesen más dimenzióban gyártották volna a beszámolókat.  Nem csodálom, hogy aki csak ezek alapján tájékozódik, minden napját világvége-hangulatban tölti. Pedig a szélsőséges helyzetekkel is együtt lehet működni, kellő óvatossággal.