Emberek vagyunk. Sokan tudjuk – de sajnos annál többen nem –, hogy nem szép dolog, mégis amibe csak lehet, belekötünk. Meg- vagy leszóljuk, kioktatjuk, bántjuk a másikat. Türelmetle nek, ingerültek, érzéketlenek vagyunk, még a legjófejebb emberek is odaszúrnak néha a másiknak. Persze, mindannyiunk élete tele van feszültségekkel, nehézségekkel, és nyilvánvaló, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb – vagy ahogy nemrég megtanultam: mindenki a saját szintjén nyomorog. Ezek többsége pedig legtöbbször kívülről nem is látszik.
Mielőtt felmérgelődnék és rádudálnék az előttem totyogó autó sofőrjére, arra gondolok, hogy mi van, ha épp tortát szállít a gyermeke első születésnapi bulijára? Mit éreznék a helyében, ha a mögöttem haladó tahó miatt esne össze a habcsók és törne le a torta tetején heverésző marcipán-kiskutya füle? Mégis mit vétett szegény marcipán-kiskutya? S hát a gyermek?

Mielőtt megharagudnék valakire, hogy nem ír vissza rögtön – ami amúgy is igazságtalan a részemről, hiszen én tipikusan a soha vissza nem író személy vagyok, de mégis –, arra gondolok, hogy mi van, ha megterhelő napja volt, és ahelyett, hogy rajtam vezetné le dühét vagy frusztrációját, előbb inkább kipiheni magát? Mélyebben belegondolva, mennyivel jobb ez így, mint ha ingerülten visszaír, amire én is, és már kész is a veszekedés. Ettől lenne csak igazán megtört a marcipán-kiskutya.
Nem kell mindenki életébe beleásnunk magunkat, nem szükséges – és nem is lehet – minden apróságot figyelembe venni, amúgy is mindenki másként éli meg a különböző élethelyzeteket. De mielőtt odaszúrunk valakinek, hogy épp ilyen vagy olyan, gondoljunk csak bele, hogy lehet, nehéz napja van, rossz hírt kapott, elvesztett valakit, akit szeretett, kirúgták a munkahelyéről, felmondták az albérletét. Vagy letört a marcipán-kiskutyája füle. Az élet sokszor állít nehézségek elé.
Ehelyett lehetnénk empatikusabbak és sok helyzetet felfoghatnánk humorosan. Ha valaki a boltban lajhártempóban válogatja a gyümölcsöt, elképzelem, hogy egy titkos gyümölcskutató, aki a világ legszebb-legjobb-legpirosabb-leglegleg almáját keresi. Ki tudja, lehet, hogy amikor mélyreható kísérletei végére ér, az egész világ hálás lesz neki. Na ennek ugyan ki merné útját állni? S amúgy is, mit szólna ahhoz szegény, fületlen marcipán-kiskutya?