Fogyasztói társadalomban élünk. Azt mondják, a 21. század embere akkor érez boldogságot és megelégedettséget, ha birtokolhat általa hasznosnak, fontosnak és vágyai kielégítésére alkalmasnak vélt árucikkeket és szolgáltatásokat. Azt is mondják, hogy egyre inkább veszélyben vannak az emberi kapcsolatok, s az olyan fogalmak, mint a segítségnyújtás, empátia, összefogás, kikopóban vannak a társadalmunk szótárából, ezek helyét átveszi az önzés, a saját érdekek érvényesítése és a törtetés. 
Bár érezzük a mindennapokban, hogy kicsit kevesebbet törődünk a másik emberrel, én azért nem látom ennyire drasztikusnak a jövőt. Hiszem azt, hogy nem eltűnnek az emberi kapcsolatok, csak átalakulnak. Hogyan is tűnhetnének el, amikor az is úton-útfélen szembejön velünk, hogy az ember társas lény, szükségünk van az emberi kapcsolatokra. Nem hiszem, hogy a mesterséges intelligenciával való interakció pótolna egy mély beszélgetést, hogy a tárgyi javak halmozása felérne egy szeretteinkkel szerzett közös élménnyel. Igen, egyre divatosabbak az úgynevezett érintkezésmentes szolgáltatások, az önkiszolgáló kasszák, az internetes csomagrendelések, online ügyintézések, én mégsem tudom elképzelni azt a világot, ahol csak azzal az emberrel állhatunk szóba, akivel éppen kedvünk tartja. 

A minap bevásárolni mentem, rengetegen voltak az üzletben, zavart a tömeg, a sorban állás és a hátam mögött állók közelsége. Siettem is. Nagyobb címlettel fizettem, ám a kasszánál ülő hölgy kijelentette, nem tud visszaadni: vagy adjak ötven banit, vagy váltassam el valahol a pénzt. Dühös lettem, de gyorsan át kellett futnom a lehetőségeimet. Ha elmegyek pénzt váltatni, akkor addig vagy visszapakolom a megvásárolni kívánt termékeket a szalagról, vagy megváratom a sort. Amíg így mérlegeltem magamban, egy középkorú férfi kiállt a sorból, mellém lépett, és a kezembe nyomott ötven banit. Meglepődtem, de elvettem, mosolyogva köszöntem meg, ő is mosolygott, és csak annyit mondott: ezen ne múljon a jókedve! Innen tudom, hogy nemcsak azért adta, hogy haladjon a sor, és ő se kelljen várjon – jóindulatból tette! Az eset után eszembe jutott, hogy ha a jövőben minden vásárlást online, érintésmentesen oldunk meg, ki ad nekem ötven banit, hogy megmaradjon a jókedvem?