A minap akadt némi dolgom a városban, gondoltam, jártamban-keltemben meg is ebédelek, úgyis elkongatták már a delet. Betértem az egyik közintézményünk alagsorában található étterembe, és kértem egy napi menüt. Azaz, csak kértem volna, de a pénztárnál álló szigorú tekintetű hölgy közölte, azt nem tudom „csak úgy” megrendelni, használjam az XY nevű telefonos alkalmazást. Kissé elkerekedtek a szemeim, de gondoltam, üsse kő, ezen nem fog múlni. A fizetésnél kicsit vacilláltam, mivel nem kaptam érdemleges segítséget, végül kifizettem online, aztán vártam. Hogy pontosan mi telt negyedórába azon, hogy összerakják a kétfogásos menüt számomra, nem tudom pontosan, ám ennél komolyabb kérdések is felvetődtek, amint feltűnt a hölgy az ebédemmel. Azt ugyanis csomagban hozta ki, pedig a tervem szerint az (amúgy üresen kongó) étteremben fogyasztottam volna el. Kissé félénken ugyan, de mégiscsak megjegyeztem, hogy nem kértem csomagban. Dörgedelmesen érkezett visszakézből a viszontkérdés, hogy akkor mégis hogyan gondoltam. Mondom, úgy, hogy leülök és megebédelek, mégiscsak egy étteremről beszélünk.
Ekkor hangzott el a kulcsmondat: „Ez nem így működik!”. És már folytatta is a némi ingerültséget mutató hölgy, hogy szépen is néznénk ki, ha „mindenki” bejönne, és ott ebédelne. Értik, egy étteremben! Micsoda disznóság is lenne napi menüt kérni, és azt ülve, kényelmesen elfogyasztani. Kezemben a zacskóba bújtatott ebédemmel egy pillanatig tétováztam, végigfutott az agyamon, hogy miért is nem választottam az amúgy felajánlott ételekből az önkiszolgáló részen? Egyszerű a válasz: történetesen a napi menüt kívántam…
Kissé csalódottan és enyhe szégyenpírral az arcomon jöttem ki a helyről, az ebédem valahogy beszuszakoltam a táskámba, magamban rimánkodtam, hogy a munkahelyemig ne lötyögtessem tele levessel a laptopomat. Két kérdés még jó ideig elkísért. Jelesül: ha „nem így” működik, akkor 1. Hogyan? 2. Miért nem lehet ezt értelmesen, emberi hangnemben közölni?
Ha valamit nem vagy nem jól, esetleg félreértettem, akkor ezennel megkövetem az idézett hölgyet. Némi önostorozással eljuthatok egészen odáig, hogy bennem van a hiba, én nem tudom, hogyan „működik” egy ebéd. Ha mégsem így van, akkor viszont remélem, egyszer az univerzum magyarázatot szolgáltat a tapasztaltakra.