Június 10.: Kedves Naplóm! Napnyugaton élő rokonom hosszas unszolására végül beadtam a derekam, és úgy döntöttem: elmegyek a gallok földjére. Izgulok, mert úgy hírlik, veszélyes hely. Június 11.: Elérkezett a rettegett nap: megérkeztem Párizsba. Félelemmel vegyes kíváncsisággal lestem, hogy vajon látok-e a rokonomon kívül fehér embert, és vajon nem zabálnak-e meg valami egzotikus országból bevándorolt kannibálok. De úgy tűnik, nem vagyok annyira ennivalóan édes. Mindenesetre a fehér európaiak halált megvető bátorsággal szabadon járnak-kelnek. A rokonom rám mordult, hogy ne mind kérdezzek baromságokat, de hát ő, szegény, agymosott. Megmutattam neki egy magyar portál linkjét, ahol hiteles forrásból tájékozódhat a valós helyzetről. Június 16.: Már napok óta figyelem az utcán a járókelőket, de sehol egy szakállas nő vagy szoknyás, netán állapotos férfi... Amikor kérdeztem, hol vannak, távolba szakadt drága vérem kissé értetlenül nézett rám: mit mind jövök állandóan ezzel a témával, felőle, ha akarok, férfi létemre húzzak szoknyát, őt nem érdekli, ha kiröhögnek. Június 18.: Ma szirénázásra lettem figyelmes a belvárosban. Csak nem terjedtek idáig a külvárosi zavargások? Mint kiderült, egy idetévedt magyar turista elájult az utcán. Azt mondják, azért, mert megpillantott egy sötét bőrűt. Június 20.: Aggódó hangon hívogatnak szép hazámból, hogy mi van, vigyázzak, mert lángokban áll az ország. Nem tudom, de egyre feltűnőbb, hogy otthon úgy hiszik, ők jobban tudják, mi a helyzet a távoli franciáknál, mint maguk a franciák. Én nem lennék ilyen biztos ebben. Mondjuk, az jó, ha aggódnak értem, mert azt jelenti, hogy szeretnek. Még. Június 23.: Többnapos vizsgálódás után kénytelen voltam megállapítani, hogy minden ellenkező híresztelés dacára az apák itt is férfiak, az anyák pedig nők. Az egyik anyánál túl közelről akartam ezt megfigyelni, azóta is sajog az arcom. Június 24.: Ha valami okból összeomlik ez a civilizáció, az csakis a napi sokórás párizsi forgalmi dugók miatt következik be. Június 26.: Elhatároztam, hogy megviccelem a francia elnököt, levelet írok neki a következő javaslattal: azonnal rúgja ki az összes tanácsadóját, helyettük olvassa a magyar sajtót, mert csakis abból tudhatja meg, mi a gyógyír a francia társadalmi bajokra. De a tuti megoldást leginkább a kommentszekcióban találja meg.