Gyermekkoromtól folyamatosan része a hétköznapjaimnak a testmozgás: egészen kicsiként a szüleim vittek társasági táncra, balettre, a 90-es években a magyarországi oktatási rendszerben tanulva az úszás, talajtorna és labdajátékok alapjait egészen alaposan elsajátítottam, aztán kamaszodó lányként, a nőiesség előtérbe kerülésével már én magam figyeltem arra, hogyan alakul a testem és hogyan befolyásolhatom ezt. Ekkor jött be az életembe hosszú-hosszú évekre az alakformáló aerobik, a rengeteg guggolás, hasprés, fenékformáló gyakorlat. Az elsődleges célom, bármennyire is szépen hangzana, nem az egészségmegőrzés volt, hanem a csinos, feszes test, a kellemes külső elérése.

Évekig csináltam ezt, akár otthon, egyedül, videóról elindítva az edzést, és közben mégis folyamatos volt bennem az elégedetlenség. Aztán valamikor 33 éves korom környékén fogalmazódott meg bennem a felismerés, hogy ebben a formában a testmozgás nem örömforrás, sem stresszlevezetés, de még csak nem is az egészségem megőrzését szolgálja. Ez így inkább – kis túlzással, de – „önsanyargatás.” Azt éreztem, hogy lágyabb, békésebb testmozgásra vágyom, ahol lelkileg is feltöltődhetem – így kezdtem el biciklizni. Jó volt a természetben tekerni, közben megállni friss forrásvizet tölteni és abból inni, a városból kiérve a gabonaföldeken zsongó bogarak hangját meghallani, gólyát nézni.
Aztán rátaláltam a jógára, és ez már egy egészen más, nemcsak testi, hanem lelki fejlődést indított el bennem, miközben meglepődve figyeltem, hogy a korábbi has- és farizomgyakorlatok nélkül is egyre nőiesebb az alakom. Ebben a folyamatban váltam aztán anyává és szűnt meg ezzel párhuzamosan az életemben egy időre a rendszeres testmozgás, egészen fél évvel ezelőttig, amikor újra keresni kezdtem az élethelyzetemhez, és most már tudatosabb lévén, a lelkiállapotomhoz leginkább közelálló mozgásformát. Így találtam rá a zumbára, és vele együtt újra a tánc önkifejező erejére. Ez a mozgásforma számomra nem is annyira edzés, mint kikapcsolódás, feltöltődés, örömforrás, miközben természetesen átmozgatja a test különböző izomcsoportjait is. Nem beszélve arról, hogy kisgyermekes anyaként és 40-es, dolgozó nőként egyre kevesebb alkalmam adódik arra, hogy a hétköznapoktól elszakadjak és úgy teremtsek magamnak szabadidőt, hogy az egyszerre nyújtson lehetőséget arra, hogy karbantartsam a testem, levezessem a heti, napi feszültséget és közben újra felfedezzem magam.