Nem szoktam stoppolni, de néha ráfanyalodok, ha késik – vagy egyáltalán nem jön – a busz, a vonat. Diákkoromban viszont kifejezetten kedveltem ezt az utazási lehetőséget, mert nem volt konkrét időponthoz kötve az indulás, illetve kalandosabbnak tűnt, mint busszal utazni. Egyszer egy meglehetősen meggyőző édesapa – talán eladási ügynök volt – próbált összeboronálni hajadon fiával. Az elmondottak alapján fia volt a megtestesült, mesebeli szőke herceg, aki legyőzte a hétfejű sárkányt és övé lett a fele királyság. Még szerencse, hogy Alcsíkról csak Szeredáig utaztam az apával, mert ha mondjuk Székelyudvarhelyig kellett volna ezt hallgatnom, az is lehet, igent mondok, csak hallgasson már el. Egy-egy ilyen és ehhez hasonló eset után mindig megígértem magamnak, hogy soha többet nem stoppolok. Aztán az emlékek megszépültek, és én újból kísértettem a sorsot, így gyűltek a jobbnál jobb (vagy a rossznál még rosszabb) történetek.

Később, sofőrként már nem voltam túl kalandos e tekintetben, és csak akkor vittem el úti céljáig valakit, ha ismerős volt. Legutóbb például egy idős, nyugdíjas néni stoppolt egy faluban, ismerem gyermekkorom óta, megálltam. Azt mondja, hogy a kórházba megy, mert a férje ott van, aznap engedik ki, és neki ott kell lennie. Jóindulatúan kérdem tőle, hogy miért nem megy busszal, ha fontos időben ott lennie. A vonatot nem is említem, mert a vasút nem érinti a falut, ahol voltunk. Azt válaszolja, hogy a kora reggeli buszok után már nincs olyan járat, ami neki jó lenne, órákat várni pedig nem akar. A másik opció, hogy késve ér oda. Hát nincsenek gyermekei, akik el tudnák vinni autóval? Gyermekek vannak, mondja, de külföldön dolgozik mind, tehát marad az autóstop. 
Ez még hagyján, teszi hozzá, nem olyan rossz ez, mint ha egy félreesőbb faluból kellene eljutnia a városba, akkor aztán stoppolhatna és buszozhatna egész nap. Kérdem tőle, hogy a férjével, akit műtét után aznap engednek ki a kórházból, mivel mennek haza? Taxival, mondja. Hát az mennyibe kerül? Száz lej körül van, annyiért elhozzák. Rögtön hozzáteszi, hogy sokba kerül, a nyugdíjuk kevés, de nincs más lehetőségük, és ha nagyon muszáj, inkább taxiznak. A buszra hiába várnak.