„Itt fogunk új életet kezdeni?” – teszem fel a kérdést nyugodtan, csendben, magamban (na jó, igazából idegesen, hangosan, magamból teljesen kikelve, s csak remélem, hogy minden ablak fel van húzva) naponta többször, amikor az előttem haladó autó sofőrje elfelejti a gázpedálra helyezni a lábát. Nem kell mindenki autót vezessen. Ott a busz, kerékpár, roller, meg a gyaloglás.
Adott a helyzet: beültem az autóba, mert valószínűleg valami dolgom van valahol, oda igyekszem elérni. Az előttem levő autó sofőrje is beült az autójába, mert valószínűleg valami dolga van valahol, oda igyekszik elérni. Tehát mindketten ülünk és haladnánk. Gondolom én naivan. Aztán a semmiből elénk kerül egy jelzőlámpa. Ments meg, Uram, minket. Várom, hogy a jelzőlámpa zöldre váltson. Az előttem levő autó sofőrje is várja, hogy a jelzőlámpa zöldre váltson. Tehát mindketten ülünk és várjuk, hogy a jelzőlámpa zöldre váltson. Piros, piros, piros, aztán sárga és végre zöld. És megint piros. És egyetlen autó sem ment át a zöld jelzésen. Sem én, sem a mögöttem levő, de még az előttem álló sem. Biztosan nem vette észre, semmi gond, lesz még zöld – gondolom magamban.

Aztán jön a második kör. Piros, piros, piros, aztán sárga és végre zöld. És mi még mindig várjuk a szebb jövőt. És már tudom, hogy nemsokára újra piros lesz és mi még mindig nézelődünk. És persze meg is történik. Teljesen természetes, mégis mire számítottam? A harmadik körben már nyilván rádudálok. Nem, sajnos nem egyszeri esetet vázoltam, egyszerűen csak olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy az élményautókázók, a városnézők, a ráérősek mindig pont előttem vannak.
Beültem az autóba és elkezdtem haladni az úton, mások is beültek az autójukba és elkezdtek haladni az úton. Onnantól, hogy bekerültél a kormány mögé, egyenes út vezet oda, hogy a forgalomba is bekerülj. A forgalomban pedig figyelni kell, haladni kell, lépni kell. Mindannyian beültünk az autónkba, mert valószínűleg valami dolgunk van valahol, oda igyekszünk elérni. Ha a kormány mögött ülünk, a legfontosabb dolgunk az, hogy figyeljük, haladjunk és lépjünk. A kedvenc rádióadónk megkeresése, a reggelink elfogyasztása, a szempillaspirálozás, az SMS-írás, az épületek megcsodálása, de még a gyermeknevelés is egy-egy másik élethelyzetet igényel. Ha a forgalom része vagy, légy a forgalom része lelkiismeretesen. Nem kell mindenki autót vezessen.