Napok óta motoszkál egy kérdés a fejemben. Hogy ugyan kinek is jár a tisztelet? Mert vannak alkalmak, amikor megadom vagy megadnám, ha hagynának szóhoz jutni, de én nem kapom vissza. Ilyen volt egy nő, aki névtelenül odalépett hozzám egy kiállításmegnyitón, és olyan tiszteletlen stílusban vádolt meg baromságokkal, egyébként teljesen alaptalanul, hogy azt még a körülöttem állók is vérlázítónak találták. De nem is mennék bele jobban, az év legvégén és a következő legelején pont nincs idegrendszerem ahhoz, hogy komolyan vegyem az ilyen megnyilvánulásokat.

Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy ki érdemel tiszteletet. Mert sokszor halljuk, hogy vannak tiszteletre méltó tettek, elvek, személyek, hivatások. Tiszteletre méltó a becsület, az integritás, a szorgalom, az ígéret megtartása, az őszinteség, az alázat, az állhatatosság, a megbocsátás. De a tiszteletet ki kell érdemelni és meg kell tudni tartani. Tiszteljük az idősebbet, a magasabb rangút, a szüleinket, a nagyszüleinket, a tanárt, a főnököt. Tiszteljük azt, aki kemény munkát végez, aki értéket képvisel, aki segít másokon, aki kiáll magáért és az elveiért. Én újságíróként tisztelem azt, aki szépen közeledik felém, aki nyitott az én közeledésemre és a kérdéseimre, aki készséges, aki törekszik arra, hogy a közös munkánk eredményes legyen, aki érdeklődő, aki nem beszél sem velem, sem másokkal lealacsonyítóan, aki nem próbál elnyomni.
És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ajánljak a névtelen nőnek egy érzékenyítő programot. Az elmúlt hetekben viszonylag sok időt töltöttem sérült, fogyatékkal élő, hátrányos helyzetű gyermekek és felnőttek között, különböző ünnepre hangoló programjaikban vettem részt, gyakran tudósítottam arról, ami azokkal történik, akik, ha nem figyelünk, a társadalom perifériájára szorulnak. És biza tiszteletet érdemel mindenki, aki rajtuk segít vagy velük dolgozik nap mint nap. Aki türelmes és megértő velük szemben, aki önzetlenül segít, aki nem veszi magára, ha rosszabb pillanataikban sértegetik, aki századszorra is végighallgatja a történeteiket, ezredszerre is elmeséli, amit kérnek tőle. Érdemes ellátogatni egy-egy ilyen központba! Hiszem, hogy sokat tanulhatunk emberségről, türelemről, esélyegyenlőségről, nyitottságról, egymásra figyelésről, és a legfontosabb: tiszteletről.