Néhány éve ismét csavartak egyet a tanév szerkezetén, félévek helyett modulokra osztották, méghozzá ötre. Nagy változás volt ez mindenkinek, mert jóformán bele sem lendültek a tanulásba, máris vakációzhattak a gyermekek. Ennek a változásnak köszönhetően lett hivatalos sívakáció is, amelynek lényege, hogy a gyermekek kiélvezzék a havat és a tél szépségeit. Igen ám, a gond csak az, hogy február végén rendszerint már nincs hó. Sőt! A klímaváltozás, globális felmelegedés s minden hasonló tényező hatására idén szinte egyáltalán nem volt havunk, ha néhány napig hullott is, az csakhamar elolvadt, így gyakorlatilag le sem kellett vegyük a szánkókat, síléceket a padlásról. De ha már itt a sívakáció, hát mégiscsak megtettük. Ahhoz azonban, hogy havat lássunk, magasabb helyet kellett keressünk. Több mint tíz éve baráti társaságunkkal minden évben legalább egy hétvégét a Madarasi-Hargitán töltünk. Erre készültünk most is, hogy ott legalább élvezhetjük kicsit a telet. Az 1801 méteres magasság azonban nem feltétlenül garancia erre, hiszen volt olyan év, hogy január elején a sípályán kívül sehol nem volt hó, és a hó minősége hagyott kívánnivalót maga után. Idén azonban nem volt ilyen gond. Ahogy haladtunk felfelé, úgy értünk a tavaszból a télbe, és bevallom, nagyon élveztük. Odafenn hó és hideg fogadott, ahogy egy igazi télhez illik, ragyogóan sütött a nap, kék volt az ég egész hétvégén. A tömeg sem volt túl nagy. A felhőtlen jókedvet csupán a szolgáltatásokért fizetendő összegek árnyékolták be. Egész Hargita megyében itt a legdrágább a napos síbérlet, a 14 éven felüliek is felnőttnek számítanak a sípályákon. Felszerelésünk rendben volt, így arra nem költöttünk, viszont azt is megállapítottuk, hogy az árak egyenes arányban emelkedtek a hegy magasságával. Aranyárban lehetett kapni gyakorlatilag mindent, de az i-re a pontot számomra mégis az tette fel, amikor két palacsintáért 50 lejt fizettem. Ennyi pénzből ,,idelent” kétfogásos ebédet fogyaszthatunk. De hát kifizetik, s akkor meg miért ne kérnék el? Mindezek ellenére jó kis feltöltő hétvége volt, még ha a fél fizetésünk ott is maradt. Szerencsére sívakáció is csak egyszer van egy évben.