Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondok, de visszasírom azokat a vasárnap estéket, amikor az otthoni kanapéról, műsoridőben néztük a Showder Klubot. Nemrég a műsor egyik erdélyi magyar humoristája Udvarhelyen adta elő a legújabb humorestjét. Ha minden alkalommal kaptam volna egy lejt, amikor másfél óra alatt úgy igazán, jóízűen felnevetek, akkor az így kapott összeg még a hazaútra fogott taxi tarifáját sem fedezte volna.
Mi tagadás, engem is elkapott a csordaszellem, néha csak azért nevettem, mert a szomszédom is felkuncogott, de egyébként az esemény humora csak a komédia felszínét kapargatta. Nem mindegy, hogy egy humorista hol, milyen közönség előtt, milyen kontextusban, mennyire tud erős karakterré válni. A legtöbben a minőségi szórakozás és a közösségi élmény miatt váltottunk jegyet a stand-up produkcióra, de a kikapcsolódás csak egy szegmense a humorestnek. Én akkor szórakozom igazán jól, ha a humorista a hétköznapi dolgokat ki-, de a gondolkodnivalót bekapcsolja. Úgy is tudok nevetni, ha közben dolgozik az agyam. Elismerem, hogy a stand-up comedy egy nehéz műfaj, hiszen kemény dió úgy viccesnek lenni, hogy mindenki azt várja el tőled, hogy vicces legyél. Ami elsődleges ebben a műfajban, és ami talán a tartalomnál is fontosabb, hogy a humoristának legyen karaktere.

Udvarhelyen döcögött a dolog, darabos volt a produkció, szétesett az egész, mert a humorista stílusa nem ragadta magával a közönséget. A poénokat nagyszerűen pakolgatta egymás után, de ettől az előadás művi maradt. Bevallom, nem hittem el egyetlen szavát sem. Nem őszintén jöttek a tréfás sztorik, a mondanivaló egy erőltetett forgatókönyvre hasonlított, amit a színpad kedvéért bárki bemagolhatott volna. Az igazán átélhető viccnek súlya van, és a valóság egy érdekes szemszögét mutatja. Persze, úgy is lehet komédiázni, hogy nem reflektálsz a valóságra, de akkor nem kell színpadra állni. Nem csoda, hogy az emberek legtöbbje az internet macskás videóiban találja meg a humor elemi forrását. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy amennyiben szeretnénk egészséges lelkű, felszabadult emberek maradni, igenis szelektálni kell a viccek között. Ne habzsoljunk mindenféle poénokat, még a végén csömört kapunk a lejárt szavatosságú humoristáktól.