Gyermekkorom óta hadban állok minden olyan állattal, melynek kevesebb vagy több mint négy lába van. A négylábúakkal, mint kutya, macska – igen, tisztában vagyok vele, hogy nemcsak ennyi létezik, de kezdjük az alapokkal – rendben vagyok, de a többi egytől egyig gyanús.
Ott van elsőként a nullalábúak osztálya, mint a hal, giliszta és kígyó. A gondolattól is kiráz a hideg, hogy egy tóban vagy tengerben úszkálok gyanútlanul, és hal! Vagy épp élvezem a szabadidőmet, megmászok néhány sziklát, kirándulok a Békás-szorosban, és kígyó! Ha a kutyám – valamilyen számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva – kiás, majd elkezd csócsálni egy gilisztát, hát jó étvágyat hozzá, de én már ott sem vagyok. Sosem ápoltam felhőtlen viszonyt velük. Aztán következik a kétlábúak brigádja, idetartoznak a szárnyasok, amikkel szintén nem vagyok túl jó kapcsolatban. Kiskoromban nemegyszer kergetett meg tyúk és kakas is, a galambok közeledésétől sikítófrászt kapok, ha fölöttem szállnak, behúzom a nyakam. Számomra mégis talán a legfélelmetesebbek azok a bogarak, rovarok, melyeknek több, mint négy lába van. A legyeket egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehetnek még életben, a gyomrom felfordul, ha az ételemre szállnak, a szúnyogok idegesítenek, de számomra a legrémisztőbbek a pókok. Elég csak meglátnom egyet a falon, máris azt érzem, hogy millió társa futkos a hátamon, és rémálmaim vannak napokig. És az még oké, ha a falon pihen. A gond ott van, ha eltűnik.

Egy szó, mint száz, az ofidiofóbia, az ornitofóbia és az arachnofóbia mind régi jó barátaim, és tisztában vagyok vele, hogy a fóbia nem vicc. De ezen a ponton elgondolkoztam, hogy ezek többé-kevésbé általánosnak mondható fóbiák, biztos vannak érdekesebbek, viccesebbek, számomra érthetetlenebbek.
S vannak hát! Bemutatom a kedvenceimet. Az ana­tidaephobia attól való rettegés, hogy egy kacsa néz. Az alliumfóbiában szenvedő emberek számára a fokhagyma okoz rettegést. A dextrofóbia érintettjei félnek minden olyan – általában ártalmatlan – tárgytól, mely a jobb, a levofóbiások pedig attól, ami a bal oldalukon van. És a végére hagytam a két legnagyobb kedvencemet: a fobofóbia a félelemtől való félelem (kellemetlen…), illetve a pánofóbia, ami annyit tesz: félelem mindentől.