Gyergyószentmiklós főterének kirakataiban fiatalok alkotásai jelzik az ünnep közeledtét, a fényáradat és a felcsendülő dallamok is segítenek hangolódni az adventi időszakra. A vasárnapi misén a harmadik gyertya fénye is bevilágítja a teret, és a templom zsúfolásig telik. Mintegy ajándékként, a múzeumban a város krónikásaként is emlegetett Karácsony János festőművész munkásságához kapcsolódó foglalkoztató füzet jelent meg, hozzá illő tárgyakkal, s az üzenettel, hogy legyünk büszkék arra, amink van. Sportolók, táncosok értek el kiemelkedő helyezéseket az utóbbi hetekben, és a városünnep alkalmával is olyan kiváló értékek kerültek előtérbe, mint például a Szent Miklós-templom középkori Pietà-szobra – hogy csak néhányat említsek azon dolgok és események közül, amelyek okot adhatnak a reményre. 
Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, hajlamosak vagyunk elfelejteni a jó dolgokat, és beszűkülő tudattal csak arra összpontosítani, milyen rossz nekünk. Ez a mentalitás – nemcsak egyénileg, közösségként is – megállít a fejlődésben, a pozitív gondolatok megszületésében, és az ördögi körökből sok munka és fáradság kitörni. De ha azt látjuk, hogy a mellettünk lévő minden igyekezetével és erejével a jót teszi, példája ragadóssá válik és elindul egy folyamat, ami szolgálni és építeni fogja a közösséget. 

Sok minden történt az elmúlt időszakban Gyergyószentmiklóson, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Hogyha nagyon keresném, biztosan tudnék találni eggyel több rosszat, mint jót, és elmondhatnám, nagyon nehéz évek elé nézünk. Ezt még tetézve az általános gazdasági-társadalmi problémákkal, tovább aggódhatnék egy olyan jövő miatt, amiről nem tudunk biztosan semmit. Helyette inkább a jelent nézem, amelyben egyértelműen egy több szempontból sikeres közösséget látok, példaértékű megvalósításokkal, adakozó kedvvel és hittel. Mintha a ködös napok száma is megfogyatkozott volna, és az utcán sem lehajtott fejjel, szomorúan lépkedne mindenki, hanem megcsillan egy-egy kedves mosoly valahol…
Az év végének közeledtével egyéni és közösségi szinten is számot vetünk, értékelünk, tervezünk. Választhatunk, hogy hosszan rágódunk a hiányosságokon és az el nem ért eredményeken, vagy arra összpontosítunk, amit megtehettünk és meg is tettünk. És ha még mindig elégedetlenek vagyunk, az évből még hátralévő időszakban is tehetünk azokért, akiknek kevesebb jutott, vagy közösségként, civil szervezetként van szükségük anyagi, időben mért segítségre. Még mindig van idő egy mosolyra, kedves szóra, egy építő beszélgetésre, biztatásra, a magány érzésének feloldására valakiben. Még mindig van idő arra, hogy szeretettel forduljunk azokhoz, akik egész évben mellettünk voltak, de mégsem tettünk lépéseket feléjük. Még ebben az ünnepi időszakban elkezdhetünk tanulni: hitet, empátiát, örömet, segítő szándékot…