„Ránk számíthatsz! – ez a 34. Tusványos jelmondata. Az elmúlt hetekben, napokban nemcsak a szervezők, hanem mások is igyekeztek megfogalmazni, mit jelent, milyen üzenetet közvetít. A szervezők értelmezése szerint: „A Ránk számíthatsz! nem csupán egy mottó – ez a közösség ígérete. Számíthatsz ránk, mert itt mindig lesz, aki meghallgat. Olyan tér ez, ahol magyar és román közösség együtt gondolkodik, ahol a közéleti és társadalmi kihívásokat nem elkerüljük, hanem megoldásokat keresünk rájuk. Számíthatsz ránk, mert Tusványos a párbeszéd otthona. Itt nemcsak a baráti beszélgetéseknek van helye, hanem azoknak a vitáknak is, amelyek előrevisznek. Az őszinte eszmecsere, a közös gondolkodás és az értékek megőrzése mindig is meghatározta ezt a találkozót.”

Ez az értelmezés a rendezvénysorozat csíkszeredai sajtótájékoztatóján elgondolkodtatott, és azóta is reflektálásra késztet. A Tusványos valóban a párbeszéd helye, vagyis részben… Jelenleg inkább csak volt… A tapasztalatok és a visszajelzések alapján az utóbbi időkben árnyalódott a helyzet. A román–magyar párbeszéd intenzitása visszaesett. A szervezők szerint továbbra is rendszeresen kapnak meghívót a román közélet szereplői, a részvételük azonban visszafogott. Ugyancsak a szervezők szerint: politikai kalkulációk állnak a háttérben, tehát a román politikusok azért nem fogadják el a meghívást, mert a tusványosi jelenlét a választói bázisuk egy részének ellenérzését válthatja ki. Ugye tudjuk, néhány év múlva jön akár a kifigurázott „királyi” kérés, felszólítás: Szavazz úgy is, ha rossz vagyok! 
Mindezzel párhuzamosan a magyar–magyar párbeszéd is szűkült Tusványoson. Van ellenzéki politikus, aki azt sérelmezi, nem kapott meghívót a szabadegyetemre, aztán vannak olyanok is, akik azt róják fel, hogy az ellenzékiek közül csak azokat hívták meg, akik egy kicsit szimpatikusak a szervezőknek. Aztán persze akadnak olyan személyek is, akik a Tusványost posványos gúnynévvel illetik, szellemi és fizikai fertőként emlegetik…
A felsoroltak részben igazak is, de… A Tusványos mindenki számára nyitott, és ha nem is hívtak meg egy-egy ellenzéki politikust előadónak, attól még a részvétel lehetősége adott, és a véleményeknek is hangot lehet adni. Az elmúlt években egy interjúalanyom, ellenzéki politikus, azt mondta: számára nem az a kérdés, ki szervezi a tábort, hanem az, hogy magyar politikusként erkölcsi kötelessége követni a nemzetpolitikai diskurzust. Meglátásom szerint ez a szemlélet előremutató, és a párbeszéd nem a meghívás tényében, hanem a jelenlétben kezdődik – nem pedig a média felületein való üzengetésekben. 
Úgyhogy aki el akar jönni, az számíthat a Tusványosra. A román közélet szereplői közül az utóbbi években valóban csak azok jönnek el, akik nem tartanak a népszerűségvesztéstől, de már ez is biztató, hiszen ha minél több olyan személy látogat el, akivel egy-egy kerekasztal-beszélgetésen konstruktívan, higgadtan lehet beszélni, vitázni, már megérte. 
A „szellemi fertőre” való hivatkozással meg aztán igazán kár kihagyni a Tusványost. Az említettek az otthonunkban, a zsebünkben is ott vannak, mégsem dobjuk ki sem a tévét, sem az okostelefont. A tudatosabbak megválogatják a tartalmakat. A Jóisten mindannyiunkat szabad akarattal és bölcsességgel teremtett. A Tusványoson is csupán használnunk kell ezeket az adományokat. Nem szükséges végletekbe esni – még sörivás közben sem. Szóval a szabadegyetem és diáktábor bojkottálása akár ideológiai alapon, akár az előítéletek mentén éppen azokat a lehetőségeket szűkíti be, amelyek a kölcsönös megértést segíthetnék elő.
Lehet, hogy a Tusványos inkább monológ, mint párbeszéd, de az utóbbi, mint már mondtam, semmiképp nem a meghívókban, hanem a jelenlétben kezdődik. És ha már az előadások zöme a nemzet jövőjéről szól, talán nem ártana néha személyesen is meghallgatni egymást. A szelfipontnál bármikor el lehet készíteni a „kötelező” fotót!