Székelyudvarhelyen bosszúságot okoz a közúti infrastruktúra korszerűsítése. Csíkszeredában a mi utcánkban tíz évig nyavalyogtunk, hogy gödrös úton, kátyúban, sárban kell botorkálni, míg megértük, hogy az egyik legkorszerűbb utcánk legyen a városban – leszámítva a parkolóhelyek hiányát és a megállás tiltását. Gyergyószentmiklóson is „szétkapták” a városközpont – és nem csak – utcáit, építőtelepek gátolják, akadályozzák, zavarják a forgalmat. Tény azonban, hogy míg a településeket összekötő országutak, forgalmasabb megyei utak többé-kevésbé megújultak, míg falvakon nemcsak a főbb közlekedési vonalakat, hanem a mellékutcák és zsákutcák zömét is aszfalttal borították, máshol a mezőre is aszfaltcsík vezet, városaink valahogy kimaradtak eddig a nagy volumenű útkorszerűsítési munkákból, a rendszerváltás óta eltelt bő három és fél évtizedes időszakban többnyire csak foldozásra futotta – tisztelet a meglévő kivételeknek.

Tény, hogy a Székelyföld – s benne a mi megyénk – történelme során mindig peremvidék volt, még akkor is, ha szeretjük hinni, hogy ez a világ közepe. Peremhelyzete okán elkerülték a nagy infrastrukturális beruházások, a fejlődés később köszöntött rá, lemaradást eredményezve. S a lemaradás a maga rendjén újratermeli a hátrányos helyzetet, bezárva az ördögi kört. Ezért üdvözlendő minden infrastrukturális beruházás: minden négyzetméter aszfaltfelület közelebb visz a normalitáshoz. S ezért fontos, hogy mielőbb megépüljön a megye északi részét átszelő, Marosvásárhelyt Moldvával összekötő pályaszakasz, és azért várják sokan türelmetlenül a Háromszéket átszelő, Brassóból Moldva irányába haladó pálya megépítését.
Érthető a lakosság idegessége, türelmetlensége az útmunkálatok idején: bosszúságot okoz a reggeli meg a délutáni csúcsforgalom önmagában is, s ha azt elterelésekkel, várakozásokkal is megtoldjuk, máris megvan egy újabb kellemetlen napunk. Tény azonban, hogy nagyon nagy lemaradást kell behozni, nagyon sok még a tennivaló, hogy úthálózatunk elvárásaink szintjén legyen. Minden önkormányzaton érzékenyen és kedvezőtlenül érintenek a kormány megszorító intézkedései, de talán minket – peremvidéken élőket – még kedvezőtlenebbül érintenek, ugyanis megtörik az elmúlt pár – alig két-három – esztendőben tapasztalt lendületet, amelynek eredményeként úgy éreztük, hogy mi is kezdtünk felzárkózni tágabb környezetünkhöz.
Kicsi megyének tudjuk magunkat – van az országban több olyan nagyváros is, amelyiket többen lakják –, de területe szempontjából nagy, ráadásul a hegyvidéki terep jelentős mértékben megnehezíti az infrastruktúra építését, karbantartását. Talán emiatt voltak fontosak számunkra a nagy országos beruházási programok, ugyanis jelentős előrelépést eredményeztek az infrastruktúra korszerűsítése terén. A kormány által elrendelt beruházási stop azonban megtöri a még jóformán fel sem vett lendületet, tartósítva a lemaradást, gátolva a felzárkózást. S míg néhol a közúti infrastruktúra korszerűsítése bosszant ideig-óráig, hamarosan számos munka felfüggesztése, annak hiánya okoz majd gondot.