Megdöbbentem minap, mikor számsorok által igazolva láttam azt, amit mindannyian tudunk, nap mint nap megtapasztalunk, de mintha nem akarnánk tudomást venni róla: megyénk társadalma elöregedőben van. No de lássunk pár számadatot.
Hargita megye lakossága 2021. december 1-jén 291 950 személy volt, ebből 118 754-en laktak városi, 173 196-on pedig falusi környezetben. Megjegyzem, hogy 1948-ban 258 495, 1956-ban 273 964, 1966-ban 282 392, 1977-ben 326 310, 1992-ben 348 335, 2002-ben 326 222, 2011-ben pedig 310 867 volt a megye mai területén a lakosság száma, azaz most ott tartunk majdnem, mint a megyésítés előtt két évvel. A legtöbben 1992-ben voltunk, azóta bő félszázezerrel csökkent a népesség, közel annyival, mint Csíkszereda és Gyergyószentmiklós lakossága a 2021-es népszámláláskor.

A Hargita Megyei Statisztikai Igazgatóság minap hozta nyilvánosságra a tavaly novemberre vonatkozó havi jelentését. E szerint a megyében 2024 novembere és 2025 novembere között havonta 176–250 között volt az újszülöttek száma, miközben 245–371 közötti elhalálozást jegyeztek, tehát havonta átlagban 100 személlyel csökkent a lakosság száma, egy év alatt 1215-tel lettünk kevesebben.
A munkaerőre vonatkozó számsorokat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy a megyében az alkalmazottak száma – s ebbe nem tartoznak bele a fegyveres testületek tagjai – 75 ezer fölött mozog, 75 073 és 75 999 között ingadozva. A nettó átlagbér tavaly novemberben 4352 lej volt.
A statisztika társadalmi mutatóit vizsgálva megtudhatjuk, hogy a megyében tavaly novemberben 6340 munkanélkülit tartottak nyilván, a munkanélküliségi ráta ismét 5,3 százalékra kúszott, miután a tavaly januári 5,6 százalékos csúcs után 5 százalékra csökkent a június–szeptember közötti időszakban.
A nyugdíjasok száma is nagyjából változatlan: negyedévi átlagban 70 378 és 71 333 személy részesül az állami nyugdíjrendszer juttatásaiban, az átlagnyugdíj 2615 lej.
A tanfelügyelőségen érdeklődve megtudtam, hogy jelen pillanatban a közoktatási rendszerben 50 222 személyt tartanak nyilván, azaz ennyi az óvodások, előkészítő csoportosok, általános iskolások, gimnáziumi diákok és szakközépiskolások, a szakmunkásképzők diákjai és az ún. posztliceális oktatásban részt vevők száma.
Az egyszerűség kedvéért kissé kerekítve a számokat: a megye lakossága 290 ezer, ebből 50 ezer óvodás-iskolás, 70 ezer nyugdíjas, 6000 munkanélküli, 75 ezer munkavállaló. Ha kivonjuk az összlakosság számából az óvodásokat-iskolásokat és a nyugdíjasokat, no meg – teszem azt – 3000 csecsemőt, az aktív lakosság száma 167 ezerre becsülhető. Ebből 81 ezer a munkavállalók és a munkakeresők száma, tehát marad 86 ezer személy, aki vagy gazdálkodik, vagy feketén dolgozik, vagy háztartásbeli, vagy egyetemi hallgató, vagy a mamahotel lakója, vagy nem szerepel a statisztikákban… vagy nincs az országban.
Nem szakszerű elemzést készítettem, nem is vagyok rá hivatott, de nem is az volt a célom. Csupán érzékeltetni akartam, hogy egyre kevesebben vagyunk, egyre idősebb társadalmunk, és az anyagiak tekintetében sem vagyunk jól eleresztve.
Megdöbbentem ezeken a számokon? Inkább elszomorodtam…