Élőben megy a műsor, amely műfaját tekintve a (politikai) kalandfilm és egy összeesküvés-elmélet alapján forgatott dokumentumfilm közé tehető – gyakorlatilag bárhová. Közben zajlik egy műtét, amiről tudtuk, hogy fájni fog. Ám ezt a sebészeti beavatkozást úgy tervezték meg, hogy a kórteremből bárkit műtenek, az mind a kettes ágyban fekvő Józsi bácsinak fog fájni. Cserében viszont csak ő nézheti a tévét. Nagy szívesség. 
A román költségvetés deficitjének letornászását célzó megszorítások első csomagja – az áfa meg egyebek emelése – csont nélkül átment. A második viszont komplikáltabb. A kormányzat meglehetősen sok és kemény akadályokba ütközött. A különnyugdíjak mértékének és a nyugdíjazási korhatár újraszabályozásával szemben a bírók igencsak kemény ellenállást tanúsítanak, miközben a privát szférában dolgozók és vállalkozók csak a fejüket kapkodják a különböző kontextusokban elhangzó nyugdíjösszegek hallatán. És valljuk be, a bírói társadalom egy kicsit úgy viselkedik, mintha kasztjuk ősét a Siriusról küldte volna a Fennvaló, és függetlenül attól, hogy milyen helyzetű országban végzik a munkájukat, a nyugdíjszelvényüket az Ószövetség mellékleteként vésték volna kőtáblába. 

Tehát ez a meccs még nincs lejátszva, viszont – ha hinni lehet a híradásoknak – az ezer sebből vérző költségvetéssel kezdeni kell valamit. Miért van az egyszerű embernek az a benyomása, hogy mindig őneki kell zsebbe nyúlni, ha az érdekeiket jól védő szakmai csoportoknak (nem feltétlenül csak a bíráknak) utalt indokolatlanul magas juttatásokat nem képes megnyirbálni a kormány? És miért van olyan benyomása, hogy minden hasonló botrány során a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy viselkedik, mint zsebtolvaj, aki betévedt a rendőrbálra? Hát többek között azért, mert az egyszerű ember is látja, a második csomag sikertelenségére azzal a zseniális megoldással válaszolt a kormány, hogy a túl nagy falatot felszeleteli és megpróbálja fejezetenként átvinni. Nos, mint kiderült, első szeletnek megkapjuk azt, amiről nem is tudtuk, hogy része a csomagnak: az ingatlanadó emelését. Nem kevesebb mint 60-70%-os növekedésről beszélünk.
Természetesen azt a kormányzat is belátta – bár szerintem tudta már az első pillanattól –, hogy a megszorításoknak a lakosságra és magánszektorra nehezedő része (más egyelőre gyakorlatilag nincs is) csak akkor vihető át, ha közben azt kommunikálják, hogy az állami struktúrák daganatos kinövéseit is könyörtelenül visszavágják.
Csak remélni merem, hogy nem csupán kommunikációs húzás Diana Buzoianu miniszter asszony intézkedéscsomagja, aki nem félt bemenni az erdőbe és az állami erdőgazdálkodási társaságnál felborogatni minden becsontosodott gyakorlatot, ami – a hírek szerint – súlyos összegekkel rövidítette meg az állami bevételeket. Nem mellesleg kérdőre vonta a parajdi katasztrófáért felelőssé tehető intézmények vezetőit is.
Az viszont kétségtelenül része a műsor hátterének, hogy a Románia Megmentéséért Szövetség (USR), Buzoianu pártja, felismerte az ebben rejlő lehetőségeket. Elsőként azt, hogy egy látszólag törékeny hölgy, ha besétál egy kifejezetten férfias szakma intézményeibe, és onnan kiteregeti a lekaviározott és lekonyakozott erdészzubbonyokat, az a legjobb recept ahhoz, hogy szuperhősnővé váljon a választók szemében. És lássuk be, a jelenlegi politikai viszonyok között a koalíciós pártok kénytelenek úgy viselkedni, hogy derült égből bármikor jöhet egy kormányválság és egy előrehozott választás. És bizony akkor számolják a szuperhősöket.
Amit viszont mindenképpen a jelenlegi kormány javára írok, hogy végre a politikai napirend fő témáivá a magas szintű, lepapírozott lenyúlások, az „állam az államban” típusú struktúrák, az urambátyám módszerek váltak. De sajnos ez is Józsi bácsinak fáj.