Vannak berögzült szokások: egyik ilyen, hogy ha dörren az ég, és egy pillanatra kihuny a világítás a szerkesztőségben, szinte biztos, hogy valaki felkiált a számítógépe mögül: – Mentsetek! S ez a szokás él minden ráció ellenére, akkor is, ha laptopon dolgozunk, és ha tudjuk, a mobilneten túl is van megoldás. Kicsit olyan ez a berögződés, mint nagyszüleink élelemhez való viszonya: aki megélt háborút, tapasztalta az éhezést, aki ételjeggyel állt sorba ehetetlen kenyérért, az mindig másként fogja értékelni a betevőt, mint az, aki az illatozó pékségek és az áruházak roskadozó polcainak világába született. S míg nekik az élelem jelentette a létfenntartást, a mi legnagyobb függőségünk az elektromos áram, az internet és a fekete aszfalt, ezért készülünk. Ha meglátjuk az időjárás-előrejelzésben a szállingózó hópelyheket, már lessük az útügy honlapját, hogy merre ne induljunk, tudjuk, hogy ha hirtelen nagy mennyiségű hó szakad le, különösen, ha vizes és nehéz, akkor szinte biztos, hogy kidőlt fák, elakadt kamionok fogják akadályozni a közlekedést a megye magasabban fekvő részein, és számos háztartás marad áram és internet nélkül. Tudjuk? Tudjuk. A hatóságok tudják? Tudják. Tesznek ellene? Teszegetnek. Ha viszont komolyan tennének, akkor nem az jelentené a felkészülést, hogy ősszel egy sajtótájékoztatón megmutatják a só- és homokhegyeket néhány hókotró társaságában, hanem azt, hogy nem valósulhat meg egyetlen útszakasz felújítása sem úgy, hogy előtte nem helyezik földbe a vezetékeket – ami a gyakorlati hasznán túl esztétikai szempontból sem elhanyagolható, nem kellene vaskos kábelcsatornán átdöccenni a park mellett az ünnepi időszakban, és kétórányi hóesés után nem két hókotró járta volna Csíkszereda utcáit, amelyek száma délutánra bővült 11-re a három bérelt géppel kiegészülve, hanem indulásból mondjuk tíz.

Aztán vannak helyzetek, amikor hiába a többéves rutin, mi is meglepődünk. Például amikor az államelnök-választások második fordulójában a külföldi szavazókörzetek nyitása után jelenti be az alkotmánybíróság, hogy érvényteleníti az első fordulót úgy, hogy az azt megelőző két hétben is az első fordulót elemezgették és számoltatták újra a szavazatokat. Ez már nem a megszokott séma, nem a jól eltervezett menetrend, amelyik szerint 2024-ben lezárul a választási szuperév, és 2025-ben jöhetnek a megszorítások, az adóemelések, az építkezés, az ígéretek valóra váltása, egy viszonylagos stabilitás és kiszámíthatóság, amelyet nem szakítanak meg a kampányok és a választási eredmények amplitúdói. Ahogy az sem a megszokott séma, hogy Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét őrizetbe vették, miután hétfőn kihallgatásra idézte be a Korrupcióellenes Ügyészség, majd kérte az előzetes letartóztatását is. Vagy ilyet már láttunk? Láttunk.
Az idén a karácsonyi díszkivilágítás mellé a Mikulás még hozott egy adag bizonytalanságot, hogy legyen, amin gondolkodni, miközben araszolunk a latyakban, bízva abban, hogy a téli gumiabroncsok teszik a dolgukat, vagy korcsolyával körözünk a jászol körül. És mivel a megoldás nem rajtunk múlik, nem tehetünk mást, mint figyelünk, mindig a következő lépést: a schengeni csatlakozást, a kormányalakítást, a felelősök felelősségre vonását, az új választásokra való felkészülést, a külföldi befektetők bizalmának visszatértét, és csak bízunk abban, hogy akiknek szerepe van ezekben a történetben, azok teszik a dolgukat – nem rutinból, hiszen latyakos vagy csúszós is a terep.