Hányszor hallhatjuk a címben idézett kifejezést: a játékosnak meg kell halnia a pályán! Sportos közhelyek sora ugrik be: szakadjon meg a csapatért, tegye a szívét, lelkét a pályára, ne kímélje magát, tegye oda a csontot, és sorolhatnánk.
Természetesen egyetlen józan észjárású sportrajongó sem gondolhat arra, hogy szó szerint meg kell halnia valakinek csapata sikeréért. Ám mi történik, ha mégis bekövetkezik a tragédia? Számos szörnyű esetet sorolhatnánk a sporttörténelemből. Bennem mai napig elevenen él Fehér Miklós 2004. január 25-én bekövetkezett halála, melynek minden pillanata ezerszer lepergett már előttem. A tehetséges magyar csatár Guimarãesban esett össze a pályán, nem sokkal azután, hogy gólpasszt adott a Benfica színeiben. Újra és újra látom azt a félmosolyt az arcán, az utolsó mozdulatait, ahogy megigazítja a haját, majd előregörnyed, összeesik és meghal...
Ezekben a napokban egy fiatalemberért szorítunk, aki az FK Csíkszereda ifjúsági csapatának sikeréért szinte életét áldozta. Ioo Edvin önmagát nem kímélve ütközött ellenfelével és szenvedett rendkívül súlyos, életveszélyes sérülést. Életét országos szintű, intézmények közötti szakmai összefogással sikerült megmenteni, jelenleg a marosvásárhelyi kórházban lábadozik. Egy hajszálon múlt az újabb szörnyű tragédia, számított minden századmilliméter és ezredmásodperc. Hála a Fennvalónak, na és persze az orvosi csapatnak meg mindenkinek, aki részt vett a fiatal játékos életének megmentésében, most a bizakodás hangján szólhatunk. 

Bízunk, hiszünk, mert bíznunk és hinnünk kell Edvin felépülésében, aki kis híján valóban életét adta a csapatért. A csapatért, amelynek tagjai azóta is aggódva követik sorsát, üzeneteikkel, imáikkal óráról órára, napról napra küldik neki a gyógyító biztatást. Biztos vagyok benne, bármelyikük megtenne bármit azért, hogy újra maguk között tudhassák társukat.
Nem könnyű nekik, ahogy nem könnyű edzőinek és az egész klubnak, az FK Csíkszereda akadémiájának sem, ahol Edvin élte a fiatal futballisták életét. Bizonyára legnehezebb a családjának, szüleinek, akik egyengették focistakarrierjét, akik támogatták abban, hogy szinte minden másról lemondva labdarúgó-pályafutását építhesse. A klub gondjaira bízott gyermek jelenleg az életéért küzd, hibást keresni fölösleges, egy baleset bárhol, bármikor megtörténhet, a sportpálya sem veszélytelenebb, mint a közlekedés.
Minden bizonnyal a vele ütköző ellenfelének sem könnyű most, aki bármilyen rossz szándék nélkül robbant ki ugyanarra a labdára, és okozott akaratlanul ekkora bajt. Az eset végigkíséri majd életét, ahogyan Edvin élete is valószínűleg gyökeresen megváltozik ezután. Hogy a remélt felépülése után fog-e tudni bármilyen szinten sportolni, az a jövő zenéje. Ám most mindennél fontosabb az, hogy átvészelje a kritikus napokat, erősödjön, bízzon a talpraállásban. Mi is csak bizakodni tudunk, hinni, imádkozni, s a csapattársakkal együtt küldeni biztató üzeneteket, ha csak a gondolatok útján is.
Edvint a sportnak köszönhető fizikuma segítette eddig a túlélésben. Most az akaraterőn a sor, és a hiten. Légy erős, Edvin, és soha, egyetlen pillanatig se add fel!