A szenátus elfogadta a digitális nagykorúságról szóló törvényt, amely 16 éves korhoz köti az önálló internethasználatot – a végső döntést a képviselőház hozza meg. A tervezet értelmében a 16 év alatti gyermekek csak szülői engedéllyel hozhatnak létre fiókot a közösségi médiában, miközben a szolgáltatóknak kötelező lesz életkor-ellenőrző rendszereket és korhatárszűrőket bevezetniük.
Bevallom, mikor először felfigyeltem a hírre, csak legyintettem, úgy gondoltam, még egy látszatintézkedés, ami a szülőkre hárítja a felelősséget. Hiszen nem azt mondja ki, hogy a kiskorúak márpedig ne közösségi oldalakon éljék az életüket, ne tegyenek ki rövid videókat arról, ahogy épp a szüleik „szigorú” szabályaik ellen lázadnak, ne árasszák el filterezett fotóikkal a közösségi oldalakat, és azt sem tiltja, hogy két 13 éves gyermek az iskola mosdójában létesítsen szexuális kapcsolatot, és az erről készült felvételt pénzért cserébe továbbítsák az osztálytársaiknak – ahogy történt ez nemrég egy Temes megyei iskolában. Hanem „csak” kimondja, hogy a 16 évnél fiatalabbak szülői engedéllyel regisztrálhatnak a közösségi oldalakra, és ezáltal a szülő a felelős, ha nem volt eléggé résen, ha nem húzott szigorú határt, ha nem világosította fel kellőképpen és nem beszélgetett eleget a gyermekével az online világ veszélyeiről. 

Aztán ahogy részletesebben utánanéztem, rájöttem, hogy a most elfogadott törvénytervezet ennél tovább megy, nemcsak egy újabb felelősséget ró a szülőkre, hanem eszközöket is ad a kezükbe: ha életbe lép, a szülők kérhetik gyermekük online fiókjának felfüggesztését vagy korlátozását, sőt, joguk lesz kezdeményezni a káros tartalmak eltávolítását is. A Világgazdaság cikke szerint az új jogszabály az internetes szolgáltatókat kötelezi az életkor-ellenőrző rendszerek bevezetésére a felhasználók regisztrációjánál (hogy az életkor ne csak egy évszám legyen, amelyet könnyedén lennebb lehet görgetni mondjuk tíz évvel), továbbá előírja a tartalom korcsoport szerinti besorolását és a kiskorúak adatainak fokozott védelmét; tiltja a személyre szabott hirdetéseket 18 év alattiak számára (például a 14 éves kamaszlányoknak jó eséllyel nem ajánlgathat folyton fogyókúrás étrend-kiegészítőket az algoritmus); végül pedig előírja a 16 év alatti felhasználók fiókjainak blokkolását, ha nincs szülői beleegyezés. A jogszabály szerint, ha egy platform nem tartja be ezeket a követelményeket, az éves árbevétel 3 százalékáig terjedő bírságot kaphat, sőt ideiglenesen fel is függeszthetik működését. A felügyeletet a Románia Digitalizációjáért Hatóság (ADR) és a Kutatási, Innovációs és Digitalizációs Minisztérium fogja ellátni.
Szülőként tudom, hogy a paragrafusok nem nyújtanak segítséget, amikor a gyermek csillogó szemmel kérdezi, hogy mikor lehet neki is fiókja a közösségi oldalakon, vagy hogy mikor tehet közzé videókat. És azt is, hogy a digitális valóságban a gyermekek gyakran egy lépéssel a szülők és a törvények előtt járnak. Ez a szabályozás is akkor tud sikeres lenni, ha betartható, és be is tartják, illetve betartatják, és sikerül szorosabb gyeplőre fogni a közösségi oldalak üzemeltetőit. Valódi sikerről viszont csak akkor beszélhetünk, ha sikerül mellé rendelni az oktatást, a tudatosítást és a párbeszédet, mert így talán a gyermekek is megtanulják – nem saját kárukon –, hogy a követőszám nem érték, a lájk nem szeretet, és a megosztás nem egyenlő a kapcsolódással. Ezt viszont semmilyen törvény nem tudja előírni – legfeljebb ösztönözni. A döntő szó, és a felelősség így változatlanul a szülőké, legalább 16 éves korukig.