Annyira bosszantó, amikor fizetnénk egy normális szolgáltatásért, de az a bizonyos szolgáltatás nem létezik, vagy nem az elvárt módon. Ebben az országban, ha nincs autód, de meglátogatnád az ország távolabbi sarkában lévő várost, hagyj fel minden reménnyel. A román vasúttársaság (CFR) telefonos alkalmazásában megnéztem a Csíkszereda–Temesvár-járatokat: a legrövidebb idő 13 óra 26 perc, két átszállással, de nagyjából ennyi idő alatt Budapestre is el lehet döcögni, átszállás nélkül (ha éppen nem javítják a pályát). A többi járat menetideje tizenhat és húsz óra közötti. Így megy el a kedvem az egésztől: ki szeretne húsz órát utazni egy hétvégi városnézésért? Nem hiszem, hogy sok jelentkező akadna, egy-két kalandvágyót leszámítva, vagy vasúti vloggert, aki hosszú utakat tesz meg azért, hogy aztán közzétehesse a videót a vonatok szerelmeseinek.

Jómagam is rajongok a vasútért, de azért nem viszem túlzásba, az ehhez kapcsolódó élményeket ausztriai, francia- és spanyolországi utazásokra tartogatom, reménykedve, hogy még lesz lehetőségem rá. Ott a vonatok általában fele- vagy harmadannyi idő alatt tesznek meg egy adott távot, mint román társaik. És itt még csak nem is a nagy sebességű, 300 km/h-val száguldó TGV-járatokra utaltam, hanem a hagyományos intercitykre. Nálunk viszont nem mondhatjuk túl gyakran, mint a viccbeli székely bácsi a repülőn, hogy „Fizettem es, de teszi es”. Hiába fizetnénk, nem „teszi”… Csíkszeredából Temesvárra inkább úgy érdemes (menetidő szempontjából) utazni, ha vonattal előbb Bukarestbe megyünk, majd onnan belföldi repülőjárattal Temesvárra. Persze ez sokkal drágább, meghagyom másnak, inkább repülök jóval olcsóbban külföldre – a belföldi turizmus kárára. 
Követem az ezzel a témával foglalkozó portálokat, vloggereket, szoktam vonattal utazni, és tanúsíthatom, hogy a sokat szidott román vasúton igenis vannak újítások, nem minden rossz – miközben eléggé nyugtalanítóak a frissen felújított mozdonyok meghibásodásáról, az ebből következő többórás késésekről, poloska csípte utasokról szóló hírek –, ugyanakkor távolról sem elég egy-egy fővonal (elhúzódó) korszerűsítése vagy a szerelvények megújítása. A legfontosabb az lenne, hogy az autó menetidejénél rövidebb idő alatt juthassunk el A-ból B-be, csak így lehetne minél több utast átcsábítani a vasparipára, aminek következtében folyamatosan bővíteni, fejleszteni lehetne a szolgáltatást. Ám úgy tűnik, a döntéshozóknak sem elég fontos ez a téma, a méréseik bizonyára azt jelzik nekik, hogy a lakosság többsége ragaszkodik az autóhoz, így útkorszerűsítéssel és autópálya-építéssel több szavazatot gyűjthetnek. (Mondjuk, e téren is iparkodhatnának jobban…) Ráadásul, tapasztalatom szerint, az emberek egy jelentős részének az a hozzáállása, hogy akinek ilyen vagy olyan (nem feltétlenül anyagi) okból nincs autója, az lúzer, és úgy kell neki.
Egy dolog azonban megnyugtató: a vasút mentén lévő rengeteg lassítójel azt bizonyítja, hogy folyamatosan ellenőrzik a pálya állapotát. Szép lassan, de legalább biztonságban döcöghetünk a végtelennek tűnő úton.