Azaz magyarabbul: átnevezik. Egy ideig nem értettem a hírt. Utána kellett olvasnom, hogy ez mit is jelentene, de nehogy azt higgye valaki, hogy ettől okosabb lettem. Egy ideig az járt a fejemben, hogy bizonyára maguk a rokoni főemlősök tiltakoztak, de aztán rájöttem arra, hogy legyenek bármennyire fejlettek, „majdnem intelligensek”, még nem tartunk ott, hogy megszólaljanak és majomvédelmi szervezetekbe tömörülve harcoljanak a jogokért, amelyek tulajdonképpen nem is léteznek.
A félelem, azaz az óvatosság emberi berkekben fogalmazódott meg. Tizenegy ország huszonkilenc kutatója tette közzé, hogy „az MPXV új besorolását javasolják, amely megkülönböztetés- és megbélyegzésmentes, és összhangban van a fertőző betegségek elnevezésének legjobb gyakorlataival, oly módon, hogy minimalizálja a nemzetekre, földrajzi régiókra, gazdaságokra és emberekre gyakorolt szükségtelen negatív hatásokat, és figyelembe veszi a vírus fejlődését és terjedését”. Olvastam aztán arról is – mert kiderült, hogy ennek a témának, mint annyi más hülyeségnek, komoly sajtója van –, hogy egy férfiegészséggel foglalkozó szervezet javaslata szerint legyen „MPOX”, ami tulajdonképpen (majdnem ugyanaz) a betegség angol megfelelőjének (MONKEYPOX) a rövidítése. A különböző variánsok mellé pedig oda lehetne biggyeszteni a görög ábécé egy-egy betűjét a területi illetékesség szerint, hogy tudjuk, melyik jött Új-Zélandról, Fokföldről, Antarktiszról, Grönlandról, esetleg Szibériából. Vagy majomnak kell lennie a víruskibocsátó helyszínen? Feltételezhető. Hogy aztán állatkerti környezetben élő populációknál is kialakulhat ez az izé? Nem tudom. Először – akárcsak a koronavírus esetében – laboratóriumi körülményeket emlegettek. Aztán gyakran lehetett olvasni, hogy főként a meleg férfiak körében terjed, de aztán megnyugtattak, hogy bárki elkaphatja, legyen sima hetero vagy éppenséggel szélsőbaloldali beállítottságú álkeresztény. Mert félni kell. Mert félni illik a huszonegyedik század harmadik évtizedében. Bárhol legyünk a világban, nem hajthatjuk nyugodtan párnára a fejünket, mert a bajok bárhol utolérnek. Ha beoltatjuk magunkat, ha nem. Akkor is romlik a pénzünk, ha aranyrudakat vásárolunk, mert az, ami nekünk jut, másnapra megnyüvesedik. És itt ez a különleges hadművelet, amelyben minden és mindenki elveszíti a különleges, egyszeri és emberi mivoltát. Azt mondta volt nagyapám, hogy pár szuronyroham múltán úgy megszokták a halottakat, hogy csak. Olyan volt a halál, mintha általa a mesterségüket gyakorolták volna. Ha nem döfték le a másikat, aki szemből jött, akkor ő ontotta ki az ember belét. „Ahogy Sándor János komám is járt, ahajt mindjárt az elejin, mer’ nem volt még kitanulva.”
Javasolnám az angolkór nevének módosítását. A bárányhimlő nevének megváltoztatását. Vagy „a bárányok hallgatnak”, nem szólalnak fel a diszkrimináció ellen? És mi legyen az emberrel? A Homo sapiens sapiens – mint a Föld nagy-nagy betegsége – legyen egyszerűen: HMSS. Egykutya. Egy CLF. Élhet bármelyik kontinensen. Akkor is.