A karácsonyra készülődés és a háború, ez a két téma uralta tegnap az internetes portálok főoldalainak java részét. Természetesen akadt más is, de a fent említett két téma éles kontrasztja annyira szembetűnő, hogy nehéz lenne nem észrevenni. Ez attól lehet egyébként, hogy valóban ez történik a világban. Miközben nálunk mákosbejgli-receptet cserélnek a háziasszonyok, addig Gázában és Ukrajnában lőnek. Kicsit skizofrén így az advent, nem?
Tudom, persze, törődjünk inkább a saját bajunkkal, mert van nekünk is elég. Hogyne, ez fölöttébb kényelmes álláspont, ráadásul igaz is, rengeteg nyűg van a nyakunkon ebben az időszakban. Elég sok van stresszből ahhoz, hogy karácsony előtt jusson bőven mindenkinek. Minden évben így szoktuk, miért lenne ez idén másként?

Amúgy is jobb a megszokott hétköznapi dolgainkkal törődni. Korábban például mindig zavart, hogy a karácsonyt megelőző hetekben szinte valamennyi kereskedésben, áruházban, ha kell, ha nem, kizárólag negédes karácsonyi dalok szólnak. Gyanítom, nem csak én vagyok úgy vele, hogy idén emiatt már nem vagyok hajlandó bosszankodni. Az ember idővel beletörődik, hogy az évnek ez az időszaka ezzel jár, reménytelen megszabadulni a giccstől. Karácsonyi hangulata lesz itt mindenkinek, ha akarja, ha nem! Különben még elfelejtünk bevásárolni, és akkor miből fizetnek karácsonyi prémiumot a nagyáruházak, kiskocsmák az eladóiknak? Félreértések elkerülése végett: szerintem jár is az nekik, sőt ha napi nyolc órán át kellene karácsonyi dalokat hallgatnom munka közben, veszélyességi pótlékot is kérnék a helyükben. Hiú remény arról ábrándozni, hogy társadalmunk valaha is rátalál egészséges arányérzékére, amitől az ünnep tényleg ünnep és nem a hiúságok giccses vására lesz. Fölösleges is a méltatlankodásnak ennél nagyobb teret adni, elvégre tényleg nem változik tőle semmi. 
Közben böngészem a nagyvilág híreit. Azt írják, Izrael tudott arról, hogy Katar finanszírozza a Hamászt, sőt még bátorította is erre, biztonsági kíséretet is adtak a pénzszállítmányokhoz. Tíz év alatt dollármilliárdok érkeztek Gázába. Ezeket természetesen a civil lakosság támogatására szánták, de egy terrorszervezet nem lenne terrorszervezet, ha az ellenőrzése alatt álló területen nem dézsmálná meg a bőséges forrásokat. Ahogy lenni szokott: a jelenség mögött politikusi számítások vannak, amelyek nem jöttek be. Izrael erre alaposan ráfaragott. Hogy mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy az izraeli-palesztin konfliktushoz hasonló (tehát indulatoktól fűtött, kölcsönös sérelmekkel, zsigeri gyűlölködéssel terhelt) helyzetben ravaszkodással, taktikázással legfeljebb időt lehet húzni. Ha a szemben álló felek képtelenek kompromisszumot kötni és hosszú távra megegyezni az együtt élés feltételeiről, annak jó vége nem lehet. 
Ha az ember tényleg racionális, logikus gondolkodás által vezérelt lény lenne, kevés konfliktus lenne a világban. Mindent meg lehetne beszélni, egészséges kompromisszumot mindig lehet találni. Csak belátás kellene hozzá. De honnan ilyen bőség? Ráadásul ilyen messziről mi nem tehetünk semmit. A békességért legfeljebb annyit tehetünk, hogy sztoikus nyugalommal hallgatjuk bevásárlás közben a negédes karácsonyi dalokat.