Karcsúsodunk

Máthé-Háromszéki Eszter

Amikor arról kellett döntenem, hogy hol képzelem el felnőttéletemet, azaz hol telepedek le, döntő szempont volt, hogy legyen vasúti közlekedés, legyen megyeközpont, mert nem szeretnék egy jogosítványért vagy útlevélért más városba utazni, és csak ezt követte az uszoda, a színház, mozi és a többi szabadidős tevékenységnek a lehetősége. Csakhogy ami évtizedek óta biztosnak tűnt, arról időről időre meglebegtetik, hogy átszervezik, mert így, ahogy van, nem jó, túl drága, és jó lenne spórolni, mert nehéz idők járnak, ezért hát karcsúsítunk.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Alexandru Stoica fejlesztési miniszter október végén ismertetett terve arról szól, hogy a legfeljebb 1500 lakosú községek – a tárca adatai szerint 429 ilyen település van az országban – első körben 2027. március 1-jéig önkéntesen társulhatnának, ezt követően a kormány kötelező összevonást is kezdeményezne, amelyet a tervek szerint a 2028-as helyhatósági választásokig vezetnének be. Az összevonást indokolhatja, hogy sok kistelepülés helyi adóbevétele elenyésző, így a hivatal működtetése szinte teljes mértékben az állami költségvetésből származó támogatásoktól függ. Továbbá egy önálló polgármesteri hivatal, a polgármester és az apparátus fizetése, valamint az intézmény rezsije sok pénzt emészt fel. A kistelepüléseken egyre nehezebb szakképzett közigazgatási dolgozókat – jogászokat, könyvelőket, mérnököket – találni és megfizetni. Egy összevont, központi hivatalban professzionálisabbá válhat az ügyintézés és a pályázatírás, stb. Az ötlet nem új keletű, már a legutóbbi népszámláláskor is volt olyan település, ahol annak érdekében mozgósították azokat, akik még romániai lakcímmel rendelkeztek, viszont külföldön dolgoztak, hogy a település legyen az 1500-as küszöb fölött. 

Elméletben jól is működhetne a dolog, hiszen ha példaként veszünk két, egyenként 1000-1200 lakosú községet, akkor látjuk, hogy jelenleg mindkettőnek lehet: saját polgármestere és alpolgármestere; saját helyi tanácsa; külön polgármesteri hivatala; külön könyvelése, jogi és közbeszerzési ügyintézése; külön vezetősége és adminisztratív személyzete. Összevonás esetén ezek közül több funkció egyetlen intézménybe kerülhetne, így kevesebb vezetői tisztség lenne, kevesebb párhuzamos adminisztratív munkakör; közös könyvelés és jogi szolgálat; összehangolt közbeszerzések; olcsóbb intézményfenntartás. A minisztérium ígérete szerint pedig a korábbi községházák helyén helyi szolgáltatási pontok maradhatnának. Ez különösen fontos a szétszórt településszerkezetű térségekben, ahol egy községhez több falu tartozhat, és a központi hivatal eleve jelentős távolságra lehet a lakosság egy részétől. De talán még fontosabb szórványban, ahol az összevonás az anyanyelvhasználatnak is gátat szabhat.

Nincs olyan ismerősöm, aki jó szívvel járna hivatalos ügyeket intézni. Ha mégis muszáj, akkor számítunk arra, hogy az asztal túloldalán ülő esetleg nem tud segíteni, mert ügyünk épp a kollégájához tartozik, aki épp szabadnapos, vagy még nem világos a folyton változó törvénykezés... Így kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a szolgáltatási pontokon milyen mértékben kapna segítséget az, aki végre összeszedte a bátorságát, hogy felkeresse a hivatalt ügyes-bajos dolgával. A digitalizált ügyintézést pedig jobb, ha nem is említjük… Arról nem beszélve, hogy az összevonás csak az első lépés, ezt követheti a régiósítás.
És nem is szólnék semmit, ha az ilyen intézkedéseknek valódi, kézzelfogható hasznuk lenne. Ha az így megspórolt pénzből például megduplázódna az egészségbiztosítási pénztár által a laborvizsgálatokra fordított keret, így nem egyetlen nap alatt fogynának el a szabad időpontok, hanem kettő alatt. Vagy ha a tej-kifli program helyett minden iskolás ízletes, meleg ebédet kapna. De attól tartok, hogy ez az újabb karcsúsítás is csak egy gumicsont, amelyen elrágódunk egy darabig, miközben a gyakorlati hasznát aligha érezzük majd. Ellenben lesznek, akik elveszítik a munkahelyüket, és lesznek, akiknek nehezebbé válik az ügyintézés. Az ott élőknek pedig még választási lehetőségük sincs, mint annak idején nekem volt: ők nem költöznek, csak a fejük fölött döntenek arról, hogy ezután hova tartoznak. Ismerős?





Hirdetés

Kövessen a Facebookon!