Intenzív hétvégénk volt Csíkszeredában és környékén, két fesztivál is zajlott egyszerre: a Tusványos és a Csíki Jazz. Aki mindkét rendezvényen szeretett volna részt venni, joggal bosszankodhatott. Többen szóvá is tették. Mégis amondó vagyok, jobb megküzdeni a bőség zavarával, mint azon szomorkodni, hogy nincs semmilyen tartalmas program. Azok jártak jól, akiknek megfelelt az a megoldás, hogy egyik nap az egyik rendezvényt választják, másnap a másikat látogatják. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam. Igaz, Tusványosra dolgozni mentem, ám a rövid idő, amit ott töltöttem, elég volt ahhoz, hogy beleszagoljak a rendezvény hangulatába. Bárhová is ment az ember a fesztivál területén, érződött, hogy ízig-vérig tömegrendezvény. A Tusványos ugyanakkor közéleti esemény is, ennek érzékeléséhez nem is kellett beülni egy előadásra, elég volt végigsétálni a fesztivál területén, ahol szinte tízlépésenként szembejött egy-egy ismert személyiség, akit máskor csak a tévében látunk. Estére nem maradtam, így csak másodkézből tudom, hogy a Rúzsa Magdi-koncertre a szervezők biztonsági okokból kénytelenek voltak kitenni a „Megtelt” táblát. Sokan úgy sem tudtak bejutni, hogy jegyet váltottak a rendezvényre.

Az anyagi kárt a szervezők megtérítik ugyan, ezt rögtön jelezték, ám a kint rekedtek csalódottságát ez aligha enyhíti. Meg tudom érteni a hiába odaérkezett emberek csalódottságát és a szervezők bosszúságát is, akiknek szintén kellemetlen, hogy meg kellett lépni ezt az intézkedést. A tömegfesztiválok esetében néha előfordul az ilyesmi. De nem ez ejtett gondolkodóba. Hanem az éles kontraszt a Tusványos és a Csíki Jazz között.
Pénteken még nem volt telt ház a Mikó-várban, ám ez a rendezvény hangulatát semmiben nem befolyásolta. Legalábbis negatív értelemben. Pozitív értelemben sokkal inkább. Ugyanis kellemes, családias hangulata volt a dzsessz mindenféle változatát felvonultató rendezvénysorozatnak. Egyszerűen jó volt ott lenni. A családias hangulatot persze már a helyszín maga is szinte garantálja. Az ilyen rétegfesztiváloknak sok tekintetben előnyükre válik, hogy nem vonzanak óriási tömegeket. Akik ilyen rendezvényre látogatnak, vagy azért teszik, mert a műfaj kedvelői, vagy pedig egyszerűen kíváncsiak, és, mondjuk, családi programnak sem utolsó. A családias hangulat a koncerteket követő örömzenéléseken még hatványozottabban jelen volt. Negyven pluszos fejjel be kell látnom, inkább az ilyen való nekem, és nem a tömegfesztiválok, bár nyilván azok sem rosszak. Egyedül az okozott némi hiányérzetet, hogy inni lehetett a Mikó-vár előterében, ha megszomjazott az ember, de harapnivalóért be kellett menni a városközpontba, ha valaki történetesen megéhezett.
Összességében azonban panaszra nincs okunk. Pont az ilyen családias hangulatú rendezvények azok, amelyek építik a közösséget. Ha tehetem, jövőre sem hagyom ki.