Az iskola nem divatbemutató. Még szép, hogy nem, hiszen az iskola komor – elnézést!: komoly – hely, ahol kemény munka folyik, kell a sok szabály, kicsit mint egy kaszárnya, ahol – mint mindenki tudja – rend van és fegyelem, a parancs az parancs, a kihágás pedig szigorúan büntetendő. Ide nem szórakozni járunk, itt az életre készítünk fel, ami – mint mindenki tudja – korántsem habos torta. Mégis hogy nézne ki az iskola, ha mindenki elengedné magát abban a napi 6-7-8 órában? Akkor hogyan tanulnák meg, hogy csak az a munka, amibe beledöglünk, vagy amiért minimum szagosra izzadjuk magunkat? Kérem, itt nem az a lényeg, hogy a tanulók otthon érezzék magukat, arra ott van az otthon, hát nem? 
Ezért jó az egyenruha is, mert attól szép egyforma lesz mindenki, hát nem megnyugtató ez az egyformaság? Ünnepre pedig tessék csak fekete-fehéret viselni, szép egyforma az is, nehogy itt holmi színek és ide nem illő formák miatt kalandozzon el az igazgató úr figyelme, miközben a húsz éve jól bevált ünnepi beszédét mondja, akadozzon a tiszteletes imádsága, nehogy emiatt ne tudjanak a megfelelő időpontban pisszegni, szemöldököt ráncolni, kézjelekkel rendszabályozni a kedves szülők és a még kedvesebb pedagógusok, ha valamelyik nebuló fegyelmezetlen. Itt mi nevelünk, rendfenntartunk, védjük a felnövekvő nemzedéket. Még saját maguktól is megvédjük őket. Kollégáink éppen ezért követik a divatot, a szó szoros értelmében követik, mert amikor rájönnek, hogy valami nagyon felkapott lett a fiatalok között, azonnal letiltják azt. Maradjon minden a megszokott mederben, mert az a biztos, ezt mindenki tudja. Idén nincs haspóló, jövőben pedig majd azt tesszük tiltólistára, ami akkor lesz divatos. A fiúknak legyen rövid hajuk, mert a hosszú lányos, a lányoknak pedig hosszú, mert a rövid fiús. Hoppá, ez, mármint hogy a lányok hajviseletét is szabályozzuk, hogy is nem jutott eddig eszünkbe? Hm, mindenképp megfontolásra érdemes…
Nehogy már itt egyesek ki akarjanak lógni a sorból. Akkor mit mondanak a többiek? Ja, hogy nem egyformák a gyerekek, és a sok szabály visszaszorítja a kibontakozást? És a fejlődés sem ugyanolyan mindenkinél? Nem, ezzel határozottan nem értünk egyet. Ha nem egyformák, majd mi azzá tesszük őket, tanulja meg mindenki, hogy hol a helye. Akinek pedig ez nem felel meg, keressen más iskolát. Aztán hogy az iskola után mit csinálnak, az minket nem érdekel, de amíg itt vannak a kapun belül, úgy kell táncolniuk, ahogy mi fütyülünk. Persze, ez csak egy hasonlat, itt nem táncikálunk, viháncolunk, fütyörészni pedig az intézmény falain belül tilos.
Miért nem ihatnak az órán, ha megszomjaznak? Mert az iskola nem vendéglő. Mi lenne, ha mindenki akkor inna, enne meg pisilne, amikor kell? Hogy traumatizáló lehet az egyéniség letörése, hogy sok gyerek fél, szorong az iskolától, mert senki nem érti és nem fogadja el őket? És sosem lehetnek önmaguk? Adunk mi nekik traumát. Mi is féltünk, úgy tiszteltük a tanárokat, és lám, milyen rendes emberek lettünk. Az iskola pedig nem arról szól, hogy elfogadunk, meg minden ilyen liberális humbug, itt, kérem, leadunk, kérünk és követelünk, a diákoknak pedig egyéb dolguk nincs, mint figyelni, csendben lenni és a tanulásban megmutathatják, hogy mit érnek! Hogy már rég túlhaladott dolgokat tanítunk? Na és, azzal is pallérozzák az elméjüket, aztán majd később rátanulják az újat, ha muszáj. Kompetenciafejlesztés, gyermekközpontúság, sajátos nevelési igény, szép élmények, pozitív megerősítés, csapatszellem, felfedezés öröme, pszichológus, blablabla… A szép élményeket keressék az iskola kapuján kívül, mondtam már, hogy itt munka folyik. Ha pedig jól versenyeznek a tanulásban, azért megkapják a jutalmukat, és punktum. Örüljenek annak. Akinek meg nem megy, az magára vessen. 
Diákjogok az iskolában?! Na, még csak az kéne. Szerencsére, erről még nem kaptunk átiratot.