Juhász Gyula költőnk a Betlehemes ének című versében így szólít fel: „Ó, emberek, gondoljatok ma rá!” A költővel együtt most én is erre kérek mindenkit, aki elolvassa ezt az írást.
A mi vidékünkön a karácsony még olyan ünnep, amelyhez ragaszkodunk, amely még megdobogtatja sokak szívét. Ezért ilyenkor sok mindenre tudunk gondolni. Gondolatban visszaszállunk gyermekkorunk karácsonyainak hangulatára. Gondolunk elvesztett szeretteinkre, távolban élő hozzátartozóinkra, a kapott ajándékokra, a családi együttlét örömeire, de azokra az eseményekre is, amelyek beárnyékolják a karácsony varázsát, hisz voltak idők, amikor még karácsonykor sem hallgattak el a fegyverek, nem ünnepelhettek békében az emberek, mert bizonyos ideológiák ezt tiltották.
Gondolhatunk ilyen és hasonló dolgokra, amelyek részévé lettek életünknek. De igazi karácsonyunk akkor van, ha arra is gondolunk, aki valójában a karácsony központjában áll, aki önként emberré lett, akinek nem volt közömbös a mi sorsunk, aki szegényen barlangistállóban született, akinek neve mégis „Emmánuel – velünk az Isten”.

E szent ünnepekben Ő legyen karácsonyi ünneplésünk központjában. A pásztorokkal együtt jöjjünk el jászlához. Az angyalokkal együtt hirdessük a legnagyobb örömhírt, amely Jézus születésében adódott. A napkeleti bölcsekkel hozzuk mi is legértékesebb ajándékainkat, hitünket, reményünket és szeretetünket. Ilyenkor sokszor csendül fel az a kedves karácsonyi dal, ami így kezdődik: „Csendes éj, boldog éj, szunnyad már minden lény…”. Egy osztrák kápolnából indult el, és már több mint száz éve, hogy járja a világot. Fülbemászó melódiája és kedves szövege örökzöld karácsonyi slágerré lett, közkinccsé vált a világon, sok nyelven éneklik.
Úgy tűnik nekem, hogy ennek az éneknek a szövege fején találja a szöget, pontosan írja le a karácsony helyzetét. Csendes éj… szunnyad már minden lény, mindennek álma mély! Valóban így volt az első betlehemi éjszakában. A pásztorokon kívül senkit sem érdekelt, hogy az Isten szeretete testet öltött. Aludt a világ. Az a tapasztalatunk, hogy ez ma is így van. Külsőleg nagy fényben úszik a város, a vidék. Az emberek lótnak-futnak, hogy minden meglegyen, ami szükséges, latolgatják, hogy mi legyen az örömszerző ajándék, és közben alszanak a lelkek. Elfelejtik, hogy a jászolban fekvő kis Jézus nemcsak volt, hanem eljövendő is, aki már nem tehetetlen gyermekként, hanem a világ bírájaként fog jönni. Ezért vajon nem kellene-e a karácsonykor megjelent szeretetet életünkben a Golgota keresztjére hágott szeretetig növelnünk?
Karácsony titkát nem értette meg az, aki nem hallja meg a költő felszólítását, aki nem gondol a karácsony központjában álló Jézusra, és nem engedi, hogy az Ő szeretete ragyogja be életét és tegye széppé!
Ó, emberek, gondoljatok ma Rá, hogy legyen karácsonyotok igazi karácsony! Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Hargita Népe olvasóinak áldott ünnepeket!