Péntek reggel más világra fogunk ébredni. Ugyan nem lesz hirtelen patyolattiszta az utca, az autónk sem fog lassabban korrodálódni, sem kevesebbet fogyasztani vagy gyorsabban menni, továbbra sem fogjuk tudni befolyásolni a felhők vonulását, és a hirtelen lezúduló nyári zápor után ugyanúgy nem fogják tudni elnyelni azonnal az esővizet a kanálisok, nem lesz ropogósabb a friss kenyér héja, és a gyermekeinknek is ugyanúgy készítjük el a reggeli rántottát, lágytojást vagy bundás kenyeret teával – azaz semmi sem fog többet érni a mostaninál, és mégis minden egy kicsivel többe fog kerülni. Nincs miért részletezni, egész hónapban erről szóltak a hírek, hogy az ország az elmúlt években felelőtlenül túlköltekezett, és az így keletkezett hiányt ezúttal is az átlagember, az alkalmazott, a kisvállalkozó, a gyermeknevelési szabadságon lévő édesanya és összességében a családok törlesztik – persze nem egy összegben, hanem csak apránként, ha úgy tetszik, baninként.

Jön például augusztus, amikor mindenki szabadságol, aki eddig nem tette, és ha sikerült valamennyit spórolnia, akkor nyaral is – persze drágábban, mint a tavaly. A közalkalmazottak végre mehetnek szabadon külföldre, nem köti már őket röghöz az üdülési jegy, s ha elfogadjuk a gazdasági miniszter érvelését, akkor ez tulajdonképpen a magánszektornak is nyereség. Ugyanis nemrég arról beszélt, hogy a voucherek miatt „mesterségesen megemelték az árakat a turizmusban. (…) De mit tehet az, aki a magánszférában dolgozik, és ugyanazért a szolgáltatásért magasabb árat fizet, csak mert ugyanannál az asztalnál ül, mint az, akinek a román állam fizette az üdülését? Ráadásul az utalványok egy részét éppen a magánszférában dolgozók adóiból fizették” – idézte a szaktárca vezetőjének egyik rádiós nyilatkozatát a Maszol.
De maradjunk csak itthon és az eredeti témánknál, azaz a nyaralásnál és a drágulásoknál. Kezdjük a szállásfoglalásnál. Mint ismert, 9 százalékról 11 százalékra emelkedik péntektől a vendéglátóipar áfakulcsa, és ne áltassuk magunkat azzal, hogy a különbséget a szállásadók fogják befizetni, sokkal valószínűbb, hogy árat emelnek, ahogy az éttermek és kávézók is. Aztán oda is kell jutni valamivel, belföldön kizárásos alapon autóval – igen ám, csakhogy az üzemanyagoknak nem csupán az áfáját, hanem a jövedéki adóját is emelték, és – igaz, „csak” szep­tembertől – az éves útdíj is nő, akarom mondani, majdnem duplázódik: 28 euróról 50 euróra, az útadómatrica hiányáért járó bírság pedig 250–500 lejről 500–1000 lejre. De ha mégis a vasutat választanánk, akkor azzal is számolnunk kell, hogy egy tegnapi közlemény szerint a vonatjegyek árának növelését javasolja augusztus 1-jétől a közlekedési minisztérium. A szaktárca rendelettervezete szerint az intézkedést az áfakulcs 19 százalékról 21 százalékra emelése indokolja. Ha pedig a napernyő alatt egy könyvet vagy újságot vennénk a kezünkbe, arra is többet fizetnénk, ugyanis az áfájuk az eddigi 5 százalékról 11 százalékra emelkedik.
Közben annak érdekében, hogy az elégedetlenséget vagy a felháborodást csökkentse a kormány, meglebegtette a második, sőt már a harmadik deficitcsökkentő csomagot is, hogy úgy érezzük, nemcsak nekünk kell összehúzni a nadrágszíjat, a terhek egyformán fogják nyomni mindenki vállát. De tudjuk mindannyian, hogy ha le is mondanak a román állami vasúttársaság utasszállító részlegének (CFR Călători), valamint a vasúti infrastruktúrát kezelő vállalat (CFR Infrastructură) igazgatói fizetésük 10 százalékáról, az nem befolyásolja életüket annyira, mint egy átlagbérből élő család kiadásait a fenti megszorítások. Ugyanis az az igazgató, aki eddig havi 11 ezer euróért dolgozott, a továbbiakban is kényelmesen elutazhat két dubaji lakása közül az egyikbe, miközben aki idén még összekuporgatta a nyaralásra valót, lehet, hogy jövőre már nem fogja tudni.