Nagyon valószínű, hogy ez szakmai ártalom, de én mint újságíró szeretem a községi beszámolókat, és amikor tehetem, azt is fontosnak tartom, hogy tudósítsak ilyen eseményekről. Tény ugyanakkor, hogy a szerekesztőségi üléseken azt kérik: indokoljam meg, hogy miért tartom fontosnak egy közösség sajátságos helyzetére, specifikus gondjaira, elsősorban őket érintő megvalósításaikra vagy elmaradásaikra nagyobb, a település földrajzi határain túlmutató figyelmet irányítani?
Nos, aki valaha is részt vett ilyen eseményen, az tudja, hogy a falugyűlés, községi beszámoló legtöbbször nem kimondottan teadélután: sűrítve hozza felszínre az adott közösséget foglalkoztató, alkalmanként a kedélyeket is borzoló témákat.

A kívülálló – ez esetben az újságíró – azt látja, hogy a résztvevők – a legtöbbször – türelmesen végighallgatják az elöljáró(k) hol izgalmasabb, hol protokollárisabb beszámolóját, néha egymás között fél mondatokkal kommentálva a hallottakat. Na de ezután következik a fórum legizgalmasabb része, „Különfélék” fejezet. Ilyenkor végre a hallgatóság is szót kap. Szerencsésebb esetben közérdekű ügyekben, releváns kérdésekre keresik a válaszokat, de az sem ritka, hogy személyes problémáikra is magyarázatot várnak a polgármestertől. Az is általános jellemző, hogy az egybegyűltek köreiben is vannak véleményvezérek, akik szavára ad a nép, társai csendben meghallgatják, majd felszólalásuk után elismerően bólogatnak vagy tapssal erősítenek rá a mondottakra. Mások kénytelenek indulatosabban, belső feszültségtől hajtva érvényt szerezni mondandójuknak, és miután rájuk kerül a sor, a nép néha zúgolódni kezd: vagy azért, mert kevésbé tartják hitelesnek a felszólalót, vagy mert figyelmetlen volt, és megismétli a korábban elhangzott kérdést, így már senkit sem érdekel, amit mondani akart. 
A legutóbbi községi beszámolón, amelyen részt vettem – most szándékosan nem írom, hogy hol –, sokan összegyűltek, az egyik résztvevő megjegyezte, a település valamennyi részéből megjelent legalább néhány személy. Megvolt hát a kvórum. A legfontosabb, az embereket leginkább foglalkoztató témák ezek voltak: hogy lehet javítani a közbiztonságon, hogy fejlesszék az alapinfrastruktúrát, és hogyan lehetne jobban kihasználni a térség gazdasági potenciálját. Egyesek a szabadon kószáló kutyákra hívták fel a figyelmet, amelyek a lakosság nyugalmát és a turistákat zavarják. Az ebek védelmére kelők a vadak gyakori támadásait, károkozásait hozták fel mentségül. Mások az elszórt szemét ügyét firtatták, ismét mások azt, hogy sok fiatal költözik el a szülőfaluból. A napirenden szerepelt a gáz-, a víz- és szennyvízhálózat ügye is, nehezményezték, hogy (a település megyehatáron fekszik) nehéz az előrelépés, majdhogynem országok között is gördülékenyebben lehet kapcsolatokat teremteni, mint megyék között. 
Ezek a kérdések – akárhonnan nézzük is – relevánsak lehetnek a megye szinte bármelyik településén lakók számára, persze hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Már csak ezért sem hiábavaló az újságírónak falugyűlésbe járni!