A lehető leghosszabb ideig izzadásgátló spray-t belélegezni – vélhetően ez a „népszerű” TikTok-kihívás okozta egy 11 éves kislány halálát. Ezen legutóbbit számos más, de nem kevésbé veszélyes próba előzte meg a népszerű közösségi oldalon, gondoljunk csak a Superman-kihívásra, amely révén több romániai megyében is kerültek kórházba kéz- vagy lábsérüléssel, töréssel a gyermekek, de ötleteket adhatott sokaknak az „egy napra eltűnni otthonról” vagy az üzletekből való „kölcsönzés”-próbák teljesítése is. 

A bátorságpróbák megléte egyidős az emberiséggel, de talán soha nem öltött ennyire ijesztő formát, mint napjaink virtuális valóságában. A közösségimédia-platformok által bevezetett, akár a felhasználói életkorra vonatkozó tiltások könnyen kijátszhatók, így bármelyik kiskamasznak lehet fiókja, és csak a környezetétől függ, mennyi időt fog ott eltölteni. Bárcsak olyan egyszerű lenne a képlet, hogy mi, felnőttek követendő példát tudunk mutatni tudatos médiahasználatból, az online térben töltött időnk korlátozásából… Bárcsak különbséget tudnánk tenni a valódi és az álhírek között, a megrendezett történetek és a valóság között, a mesterséges intelligencia és az ember által készített fotók között. Sajnos, a mi virtuális műveltségünk is enyhén szólva hiányos, így ugyanolyan kiszolgáltatottá válunk ezeken a felületeken, mint a gyermekeink. Szabályokat betartatni, határokat húzni viszont tudunk és kötelességünk megtenni, hogy a felnövekvő generációk elsősorban ne influenszerek akarjanak lenni, és ne a virtuális világban keressenek kihívásokat, amelyekkel az életüket veszélyeztetik. 
A nemzetközi kutatások szerint a 8-15 éves korosztály átlagosan naponta négy órát tölt a virtuális térben, szemben a szakemberek által ajánlott egy órával. Ez a napjuk jelentős részét felölelő idő még akkor is sok, ha valamekkora hányada információszerzéssel, tanulással telik. A képernyőidő az elmét pihentető unatkozást, a sportolást, a barátokkal való találkozást és a szülőkkel való programokat „helyettesíti”, s miközben látszólag kitárja, valójában beszűkíti a világot. Az online világból kölcsönzött bátorságpróbák figyelemfelkeltésként is értelmezhetők a felnőttek világa felé, ugyanakkor a kortárs kirekesztéstől való félelmeket is megtestesítik. A bátorságpróbák kapcsán pedig felmerülnek a további veszélyek is, mint a személyes információk megosztása – legtöbbször videók formájában –, vagy az online zaklatás: mindezek sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetik a ma gyermekeit, mint az, hogy eltévednek az erdőben vagy megsérülnek sportolás közben. Milyen nagy ajándék lenne, ha teret és lehetőséget adnánk nekik arra, hogy felfedezzenek, „unatkozzanak”, keressenek és találjanak, alkossanak és segítsenek, legyenek közösségeik, ahol igazi bátorságpróbák teljesítése révén dicséretet és elismerést kaphatnak.