Recseg, ropog az ország a megszorítások terhe alatt. A Bolojan-kormány arra készül, hogy még ezen a héten elfogadja a közigazgatási reformot. Nem lesz sétagalopp, annak ellenére, hogy elvileg erről már novemberben megállapodott a kormánykoalíció. Igen ám, csak azóta a helyi adók emelése alaposan felkavarta az állóvizet a közéletben. Az amúgy legendásan sokat tűrő hazai társadalomnak az ingatlanadó ugrásszerű megemelése már sok volt. Az inflációt, a többi megszorítást maga elé mormogással még elviselte valahogy a nép, de most túl mélyre nyúlt a zsebébe az állam, és ez nyílt tiltakozáshoz vezetett. A kormánykoalícióban áll a bál. A szociáldemokraták (PSD) ellenzik a közalkalmazottak bérének válogatás nélküli visszavágását. Azt szeretnék, hogy az intézkedések legalább az egészségügyet, az oktatást és a rendvédelmi szerveket ne érintsék. Az RMDSZ is ragaszkodik ahhoz, hogy az önkormányzatok év közben csökkenthessék a helyi adókat. A miniszterelnököt adó liberálisok (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) vezetői a korábbi megállapodásra mutogatnak, és eltökéltnek tűnnek, hogy mindenáron csökkentsék az államháztartási hiányt.

Előrebocsátom, nem sajnálom a politikusokat, az ő egzisztenciájukat nem fenyegeti veszély. Ezzel együtt most nincsenek könnyű helyzetben. Bár messze vannak még a következő választások, joggal tarthatnak attól, hogy a népszerűtlen intézkedések miatt túl sokat veszítenek támogatottságukból. Az is érthető, hogy az össznépi elégedetlenség arra ösztönzi őket, hogy inkább az élére álljanak, semmint szembeszálljanak vele. Ez jól tetten érhető a PSD kommunikációjában. Másrészt érthető a miniszterelnök eltökéltsége is, hogy rendbe szedi a költségvetést. Az álmoskönyv szerint az ilyen nyílt szembenállás heves vitákhoz vezet. Kérdés, hogy a személyes hiúságnak milyen szerep jut a kormánykoalíció egységét feszítő vitában. Ha túl sok, az a koalíció felbomlásához vezethet. Tudom, sokan nem bánnák, ha így történne, egy kormányválság azonban még a jelenlegi helyzetnél is sokkal rosszabb lenne az országnak. Az előre hozott választások egyáltalán nem hiányoznak, belegondolni sem jó abba, hogy mi történne egy esetleges AUR-győzelem esetén.
Mindenesetre remélem, hogy ez a forgatókönyv meg sem fordul a kormánykoalíció politikusainak fejében, és lesz bennünk annyi bölcsesség, hogy megegyeznek valahogy. Ha mindkét fél enged, találhatnak olyan megoldást, amivel karcsúsítani is tudják az államot, de nem szednek ki még több pénzt a mi zsebünkből. Az ingatlanadó megemelése megmutatta, hogy a sokkterápia nem feltétlenül a legjobb gyógymód az államháztartási gondok orvoslására. Értem én, hogy úgy spekulálnak, hogy minél gyorsabban végrehajtják a szükségesnek vélt takarékoskodó intézkedéseket, annál több idő jut a gazdaságélénkítő intézkedésekre a ciklus második felében. Nyilván azt szeretnék, hogy a választások előtt a lakosság már érezze a bőrén, hogy valamennyivel jobban él. Ez pedig valóban nem egyszerű mutatvány most, hogy a gazdaság technikai recesszióba került. (Két egymást követő negyedévben is csökkent a GDP.) A reménybeli gazdaságélénkítő intézkedések pozitív hatásai jóval lassabb ütemben szivárognak le a lakosság szintjére. A gazdasági növekedés ugyanis nem jár automatikusan sem a bérek növekedésével, sem az infláció csökkenésével. Nem nagyon számíthatunk arra, hogy egy-két éven belül sokkal jobban fogjuk vinni. A jelenlegi helyzetben már az is nagy szó lenne, ha nem élnénk rosszabbul, mint pár éve.