Jobb lesz mindenkinek, ha már rögtön az elején beismerem, hogy fogalmam sincs, mi a világ legunalmasabb dolga. Ennek megítélése amúgy is meglehetősen szubjektív, csak hirtelen jó ötletnek tűnt címnek írni, mert eléggé figyelemfelkeltő. Ugye, hogy a kedves olvasó máris unatkozik? 
Persze, ez esetben is érvényes a népi bölcsesség, hogy „szél fúvatlan nem indul”. Rengeteg unalmas tevékenység van az ember életében, és többnyire épp az tűnik a legunalmasabbnak, amit tennünk kell. Lehet, nem szép dolog, de egy kicsit így vagyok a szürettel is. Évente szabadságot szoktam kivenni, hogy családi kertünkben leszedjük a szőlőt. E nemes művelet forgatókönyve meglehetősen sablonos. Az ember megfogja a szőlőt, leszakítja, vödörbe teszi, majd megfogja a szőlőt, leszakítja, vödörbe teszi, és így tovább a végtelenségig. Zenerajongóknak: da capo al fine. Sok órán keresztül. Más kérdés, hogy unalmassága ellenére – vagy talán épp azért – az agyunk ilyenkor pihen. Márpedig, ha szellemi munkát végez az ember fia vagy lánya, a szőlőszedés felér egy relaxációs gyakorlattal. Nem mintha tudnám, hogy egy ilyet hogyan kell szakszerűen végrehajtani, de a végeredményt tekintve szerintem nem járok messze az igazságtól. 

De baj-e egyáltalán, ha valami unalmas? Elvégre rengeteg tevékenységre ráfoghatjuk, hogy az. De bármiről is legyen szó, az egészen biztos, hogy ha unalmas, akkor garantáltan békés és konfliktusmentes, nem lesz benne a hírekben. Na, és ehhez képest milyen a közéletünk? Érdekes, izgalmas, rengeteg megoldásra váró problémával, konfliktussal. Ha film lenne, pattogatott kukoricával ülnénk be a moziba, hogy megnézzük. Nagy kár, hogy a közélet nem film. Ha nem a mi bőrünkre menne a dolog, hátradőlve nézhetnénk, vajon vezetőink meg tudják-e fékezni az inflációt, a megszorító intézkedések hosszú távon meghozzák-e gyümölcsüket, és tapsolnánk, amikor a film végén kezdődne a fellendülés. Csakhogy amikor megjönnek a megnövekedett végösszegű számlák, a boltban a korábbinál nagyobb számokat mutatnak az árcédulák, már nem olyan vicces a dolog.
Pedig ha kizárólag az unalom hiányában mérnénk az életminőségünket, aligha lenne okunk panaszra. Soha olyan izgalmas korban nem éltünk, mint most. 
A Gazdálkodj okosan! társasjáték meg sem közelíti a hétköznapok érdekességét. Nem mondom, van némi izgalom abban, hogy épp egyest vagy hatost dobunk a kockával, de mennyivel izgalmasabb azon agyalni, hogyan sáfárkodjunk fogyasztási hitelkeretünkkel, hogy ne kelljen túl nagy kamatot fizetnünk? És ott vannak ugye a számlák. Mennyire izgalmas feladat, hogy úgy ütemezzük a befizetéseket, hogy a késedelmi kamatok ne legyenek túl magasak, a szolgáltatást se kapcsolják ki, és még pénzünk is maradjon hó végére? Monopoly? Ugyan már! Hétköznapok! Az igazi túlélő kalandjáték! Minden adrenalinfüggő álma!
Ha nem elégszünk meg ennyi izgalommal, akkor még mindig ott van nekünk a közélet. Mert ott aztán van adrenalin! Vérpezsdítő, válogatott és keresetlen anyázások, vádak, gyanúsítások, sejtetések, minden, mi szem-szájnak ingere. Ha ez sem elég, akkor ott a szomszédban a háború. Hogyan is unatkozhatnánk egy ilyen izgalmas világban?
Ehhez képest szőlőt szedni valóban unalmas dolog. Mégis valamiért az jutott eszembe, habár nem tudom, mi a világ legunalmasabb dolga, jó lenne vele foglalkozni...