Egy Angel Shotot kérek! – a rendelés nem valamilyen divatos röviditalra vagy egy hajtásra fogyasztható koktélra – shooterre – vonatkozik, hanem egy jelszó, amelyet mostantól Kolozsvár több éjszakai szórakozóhelyén is felismernek, alkalmaznak. Ez egy biztonsági jelzés, amely lehetőséget ad a veszélyben lévő nőknek arra, hogy jelezhessék a zaklatást vagy kényelmetlen helyzetet, anélkül, hogy nyíltan ki kellene mondaniuk: bántják, megalázzák őket. A jelszót ismerő szórakozóhelyeken – nyugati városok mintájára – a kiképzett személyzet biztonságos helyre vezetheti el a vendéget, súlyosabb esetben a hatóságokhoz fordulhat. Biztonságos szórakozás és társadalmi felelősségvállalás a jelszavai annak a civil csoportnak, akik szeretnék meghonosítani ezt a több országban már működő módszert. 

Az érdekeink érvényesítése, az önvédelmi módszerek elsajátítása szinte ismeretlen fogalmak, amelyeket nem tanítanak meg az iskoláinkban; a társadalmilag elfogadott nézetek szerint ugyanis a nőknek a megértő, jóságos, a családi békét őrző szerepek jutnak, és ezekkel ritkán fér össze a határozottság, a magabiztos fellépés és az érdekek érvényesítése. A megdöbbentő statisztikai adatok – az idén 51, az elmúlt 11 évben 500 nőt gyilkolt meg a partnere Romániában – teszik indokolttá azt a törvénytervezetet, amely a nemi alapú emberölés – a nőgyilkosság – elkövetőit minimum 15, maximum életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtaná. Romániában az európai uniós országok között az egyik legmagasabb a nők elleni párkapcsolati erőszak előfordulási aránya, de általánosan ez a szám mindenhol magasabb, mint a terrorizmus áldozatainak száma. 
Az elmúlt időszakban több nemi alapú gyilkosságról olvasva a hazai sajtóban, a törvénytervezet kidolgozása indokolt, és a kolozsvári szórakozóhelyeken alkalmazott módszer is jó lehetőség, egy apró lépés, amely pillanatnyi biztonságot teremt, és ami még fontosabb: támogató környezetet. Ez utóbbi nélkül nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, önbizalmat építeni, jövőképet formálni és elhinni azt, hogy akkor is megérdemeljük a tisztességes bánásmódot, ha már évek óta nem volt részünk benne. Ma már számtalan lehetőség áll az áldozatok rendelkezésére az ingyenes jogi asszisztenciától kezdődően a szociális lakások odaítéléséig, de a bántalmazottak helyzete a legtöbb esetben annyira ellehetetlenül, hogy nem tudnak vagy nem mernek segítséget kérni… Ezért lenne szükség arra, hogy ne csak a már kialakult helyzettel foglalkozzunk, hanem egy olyan rendszer épülhessen, amelyben nincs nemi alapú megkülönböztetés sem az iskolában, sem munkahelyen, sem más társadalmi környezetben. Ahol nem az erőszak uralkodik, hanem a tolerancia és egymás tisztelete. De addig is, kezdetnek, gyakorolhatjuk a közösségi felelősségvállalást: figyelhetünk egymásra, a körülöttünk élőkre, nyitott szemmel és szívvel járva és elfelejtve a „nem az én dolgom”-hozzáállást, kilépve a közönyből és meglátva a segítségre szorulókat, visszahozva a köztudatba a biztonság fogalmát.