Ruhateregetés közben vezeték nélküli fülhallgatón hallgatom Tusványos megnyitóját, és miközben a kezdeményezők, szervezők nosztalgiáznak, bennem is felsejlik, ahogy gyermekkori nyaraim idején nagyszüleimhez hozta a postás a Háromszék napilapot, én pedig unottan lapoztam át valamennyi, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemmel kapcsolatos hírt, gyermekbarát tartalom után kutatva. Nem kevés víz folyt le azóta az Olton, fordult a kocka, amikor újságíróként én is először táborlakó lettem, jegyzetfüzettel és tollal a kezemben hallgattam előadásokat kánikulában, és ugráltam koncerteken zuhogó esőben. Írtam a híreket, amelyeket lehet, valahol egy kislány ugyanolyan unottan lapozott tovább. Aztán mentem egyedül, párban, nagy pocakkal közvetlenül a szülés előtt, majd babakocsit tologatva, és csúszdáztak már a Csűrrel szemben a fiaim, amíg én dolgoztam. Megannyi élethelyzet, amelyekben mind közös, hogy Tusványos része lett felnőttkori nyaraimnak, ahogy a tavalyi mottó hirdette: van, ami örök.
Nézem a megújult Lőrincz Csaba sátrat, ami a bizonyítéka annak, hogy a poros, sáros diáktáborok ideje egyre inkább leáldozik, fejlődnek a fesztiválhelyszínek, kényelmesebb, szebb környezetben zajlanak a kerekasztal-beszélgetések. És közben változott a tudósítói munka is, a technika fejlődésével sok szempontból egyszerűbb, viszont ezzel egy időben a gyorsaság, a hírverseny és az azonnali reagálás elvárásainak megfelelve épp annyira kimerítő.
Béke, tűzszünet, párbeszéd, egyensúly, új világrend – csengenek a fülembe az idei tábor kulcsfogalmai. A szervezők ugyanis remélik, hogy a szomszédunkban még mindig dúló háborúnak egyetlen végkimenetele csakis a béke lehet. De a tematikától függetlenül, Tusványos egy kicsit a béke szigete, a békés párbeszéd, a közös gondolkodás helyszíne, amelyet ha néha meg is zavar egy-egy medveveszélyre figyelmeztető riasztás vagy éles vonatfütty, mégiscsak a fiatalok egyik fő találkozási pontja, ahol pár napra mindenki otthonra talál, bárhonnan is érkezzen, és átadhatja magát a tusványosi életérzésnek. Ahol az ötszáz előadás és közel ezer előadó között jó eséllyel kerül bennünket érdeklő, kedvünkre való, vagy egy régi ismerős, akivel évről évre csak itt találkozunk és iszunk egy kávét a Gyöngyvirágban. Valami megmagyarázhatatlan, ami akaratlanul is magával ragad az élő közvetítést figyelve, és ami a garanciája annak, hogy Tusványos szabad köztársaság lakossága mindig visszatérjen.