Közel harminc résztvevővel zajlott a II. Legényes találkozó, amelyet ezúttal Oroszhegyben szerveztek meg. Több év kihagyás után tartották meg ismét a rendezvényt, amelynek középpontjában a folyamatosan változó férfi szerepkőr állt, de a férfitáncok rejtelmeiben is elmélyülhettek a résztvevők elméleti szinten és gyakorlatban egyaránt. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány székelyudvarhelyi irodavezetője, Kinda Botond elmondta, nagyon sok felnőtt tánccsoport működik Udvarhelyszéken és egész Erdélyben, számos felnőtt találkozót szerveztek az elmúlt évek során, amelyek pároknak szóltak. A Legényes találkozóval a férfiakat célozták meg.

 A páros táncban egyensúly van a férfi és a nő között, viszont egy picit többnek érezzük a néptáncban a férfi szerepet, hiszen ő vezeti a táncot és még meg is toldja azzal, hogy ha legényest táncol. Most ők vannak fókuszban, róluk s nekik szól ez a rendezvény- mondta Kinda Botond, szervező.

András Lóránd a házigazda szerepét ellátó Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület vezetője kiemelte, bár a résztvevők száma lehetett volna magasabb, mégis úgy érzi elérték céljukat, hiszen tartalmas programot sikerült összeállítaniuk, amit más sem bizonyított jobban, mint a jó hangulat és a minőségi együttlét. A szombat délelőtti programban kerekasztal beszélgetések és szakmai előadások szerepeltek. A résztvevők, akik főleg Udvarhelyszék különböző részeiről éreztek elsőként Román Hunor-Az ének tegnap és ma című előadását követhették figyelemmel, majd Both József néptáncoktató segítéségével a régi és új stílusú férfitáncokat boncolgatták. Az interaktív előadás során a Népművészet ifjú mestere címmel rendelkező oktató a résztvevőket végig vezette a férfitáncok alakulásán napjainkig, a tájegységekre jellemzően. Mint mondta, a férfitáncok két nagy csoportra oszthatóak, az ugrós legényesre, illetve a korai verbunkra, amelyből kialakultak az évek során a mai verbunk táncok. Az ugrós legényes típusnak három alfaját különböztette meg, az eszköz használatával járt kanásztáncokat, az ugrós táncokat és az erdélyi legényeseket, amelyek szintén két csoportra oszthatók a sűrű és ritka legényes táncokra. A sűrű legényesnek is több alfaja van tájegységekre lebontva, mint pl. a belső mezőségi sűrű magyaros, a maros-küküllő menti pontozó, a kalotaszegi legényes, valamint az Erdély peremvidékére jellemző legényes táncok, amelyek magukba foglalják a dél-alföldi, bihari, nyírségi oláhos, szilágysági, gyimesi és felcsíki táncokat is. A résztvevők az elmélet mellett gyakorlatban is megismerhették a különböző táncokra jellemző figurákat, azok ritmusát és dallamait.

Az előadók között Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész is jelen volt, aki mind mondta, örömmel tett eleget a felkérésnek. Visszatérő előadónak számít, hiszen a 2018-as találkozón is részt vett. Ezúttal egyfajta beszámolóval készült, 2020-ban a Trianoni diktátum századik évfordulóján megszervezett lovas zarándoklatról beszélt a jelenlévőknek, amely során a régi országhatárt járták be.

Az első Legényes találkozón elhangzott gondolataimra építettem a mostani előadásomat. Akkor a férfi szerepkőrt bontottuk ki, amit templomi falképek tanúsága szerint tettünk meg. Ezúttal pedig arra szeretném irányítani a figyelmet, hogy a határkerülés során, akár a saját erőnkből fakadó segítség lehetősége, tágabb összefüggésben pedig az égiek segítségének a kérése, megtapasztalása is mennyire fontos- összegzett az előadó.

Az előadások sorát Gergely István ,,Tiszti”, a Csibész Alapítvány vezetőjének bemutatója zárta. Az ebédszünetet követően a kultúrotthonban udvarhelyszéki és sóvidéki legényes táncok oktatása zajlott Márton Sándor vezetésével, az estet pedig borkostoló és a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Férfikórusának előadása zárta.

Hadnagy Éva