– Tusványosi beszédében Tőkés László reményének adott hangot, hogy a KDNP példáját követve az RMDSZ is kilép a Európai Néppártból, és a Szövetség két erdélyi EP-képviselője is a Patrióták Európáért frakcióját fogja gyarapítani. Van-e ilyen szándék az RMDSZ részéről? Hogy látják, miként tudja a Szövetség a leghatékonyabban képviselni az erdélyi magyar érdeket az Európai Parlamentben?

– Úgy gondoljuk, hogy az összmagyar érdeket, és ezen belül az erdélyi magyar érdeket úgy is jól lehet érvényesíteni, ha a magyar képviselők különböző frakciókban ülnek az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárttal ugyan valóban akadnak problémák, mert bizonyos kérdésekben túlságosan ideologikusak lettek, elszakadtak a valóságtól, és kissé eltolódtak balra, de bizonyos kérdésekben, és elsősorban az őshonos nemzeti kisebbségek ügyében, például a Minority SafePack esetében nagy támogatást nyújtottak, sokat segítettek. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a Fidesz nem kérte tőlünk, hogy lépjünk ki a Néppártból.

– Az RMDSZ miként viszonyul a magyar békekezdeményezéshez? Hogy látják, sikeres lehet-e az Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezte misszió?

– Orbán Viktor miniszterelnök fontos lépést tett, de ebben a pillanatban még nehéz megítélni, hogy a találkozások, amelyeket a magyar kormányfő sikerrel összehozott az ukrán, az orosz és a kínai elnökkel, mennyire indítják be a valós folyamatokat. De az alapvetés nyilvánvaló: minden háború egy adott pillanatban diplomáciai tárgyalásokkal ér véget. Azt látjuk, hogy elindult egy folyamat, hisz az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba Kínába látogatott. Viszont e pillanatban még úgy tűnik, hogy az Európai Unió többsége és az amerikai vezetés nem támogatja a béketárgyalások elindítását. Ők az ukrán álláspontot támogatják abban a tekintetben, hogy a teljes területi integritás mellett teszik le a voksukat. Tehát ugyanazt mondják, mint az ukránok: csak akkor lehet békéről tárgyalni, ha az orosz csapatok kivonulnak Ukrajna területéről. Jelenleg ez az álláspont, persze azt nem lehet mondani, hogy ez nem fog változni. És azt sem lehet még tudni, mi lesz Amerikában az elnökválasztáson. Trumpnak más véleménye van az orosz–ukrán konfliktusról, mint a jelenlegi demokrata elnöknek, Bidennek. Megtörténhet, hogy ha Trump győz Amerikában, akkor hamarabb beindulnak a béketárgyalások. De még korai ezt megítélni.

– Befolyásolhatják-e ezek a folyamatok legalább közvetve a székely autonómiatörekvéseket?

– Nem látom, hogy a székely autonómiatörekvéseket hogyan befolyásolhatná a bé­kefolyamat. A székelyföldi autonómiát Romániában kell elérni, a román politikumot, a románokat kell meggyőzni arról, hogy az autonómia nem egy veszélyforrás, hanem egy hosszú távú, stabil megoldás az őshonos nemzeti kisebbségek számára. Európában több helyen van rá példa. Az elmúlt 34 évben sajnos nem sikerült a román társadalmat és főleg a román politikai elitet meggyőzni arról, hogy fogadja el az autonómia gondolatát. Volt egy elgondolás, hogy először a román értelmiséget győzzük meg, és utána esetleg az egész társadalmat. Az erdélyi magyar szervezeteknek nem egymásnak kell bizonygatniuk, hogy ki a nagyobb autonomista. Nem saját magunkat vagy egymást kell meggyőznünk az autonómia szükségességéről, hanem a románokat, ami az elmúlt három évtizedben nem sikerült. Egyelőre azt látom, hogy az autonómia gondolatának elutasítottsága nagyon magas fokú a román társadalomban és a politikai elit körében is. 

– A magyar miniszterelnök Tusványoson a világrend átalakulásól beszélt, kijelentve: évekbe telik, de megállíthatatlan, és a súlypont áttevődik Keletre. Ön hogy látja ezeket a folyamatokat?

– Nézze, ez egy nagyon komplex kérdés, és sok tényezőtől függ, hogy hány év alatt és hogyan zajlik le. Fontos megjegyezni, hogy a világrendet nem az orosz–ukrán háború befolyásolja meghatározó módon, hanem az amerikai–kínai viszony. Az utóbbi időben nem látok komoly különbséget a republikánusok és a demokraták között Kínával kapcsolatban. Amikor Trump volt az elnök, kemény fellépést tanúsított Kínával szemben, kereskedelmi háborút indított, vámokkal védte az amerikai piacot, és sok más intézkedést hozott, ami bosszantotta a kínaiakat. Biden folytatta ezeket az intézkedéseket. Tehát Kínával kapcsolatosan nincs különbség a republikánusok és demokraták között. Egy bizonyos konszenzus alakult ki Amerikában arról, hogy Kína olyan mértékben fejlődött az utóbbi időkben, ami komoly kihívást jelent az Egyesült Államoknak. A világrend alakulása attól is függ, hogy a jelenleg feszült helyzetet Amerika és Kína között mennyire tudja a ráció vezérelni, vagy mennyire megy el egy konfliktus irányába. Ezt ebben a pillanatban nehéz megmondani. Mi, erdélyi magyarok érdemben nem tudjuk befolyásolni Kína és Amerika viszonyát. Én nem hiszem, hogy a blokkosodást meg tudjuk gátolni, sem mi, sem Magyarország, sem Románia, mert nem vagyunk akkora országok, hogy befolyásolni tudjuk ezeket a folyamatokat. Ha Amerika továbbra is kemény fellépést tanúsít Kínával szemben – függetlenül attól, mi történik az orosz–ukrán háborúval, mikor lesz béke, vagy milyen béke lesz – egy bizonyos szintű blokkosodás kialakul a világban. Washington szerintem fel fog lépni azzal az igénnyel a szövetségesei iránt, hogy kemény irányvonalat tanúsítsanak Kínával szemben. 

– Az erdélyi magyarság ebben az átalakulásban miként tudja megtalálni a helyét, lehetünk-e nyertesei a globális átrendeződésnek?

– Hogy mi, erdélyi magyarok milyen mértékben lehetünk nyertesei vagy vesztesei ennek, azt nehéz megmondani. Nekünk az tenne jót, ha az Európai Unió megerősödne. Az EU-nak gazdasági aktorként jobban kellene beleszólni a világ dolgaiba, és nem szabadna mellékvágányra kerülnie Amerika mellett. Valamennyire katonailag is önállósodnia kellene. Ez lenne a hosszú távú cél. Az erdélyi magyaroknak egy olyan EU lenne jó, amely nagyobb hangsúlyt helyez a nemzeti kisebbségek kérdésére. Az Európai Parlament elfogadta a Minority SafePa­cket, de az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság akadályozta ezt a kérdést. Tehát az erdélyi magyarok számára egy erős unió lenne előnyös, amely gazdaságilag és katonailag is függetlenedik az Egyesült Államoktól, és nagyobb hangsúlyt helyez az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésére. Egy ilyen irányú változás hosszú távon szolgálná az érdekeinket.