Dr. Fodor Levente: nagyon figyeljünk a betegség árulkodó jeleire!
Minden állatfaj pestise különböző: más a kórokozója, más tulajdonságai vannak, másképp kell védekezni ellene. Miközben a hazai állományt megtizedelő afrikai sertéspestisről sem beszélhetünk múlt időben, jelenleg a kiskérődzők pestise (PPR) ad okot aggodalomra a gazdák között. A juhpestis a hazai megjelenése óta közel 250 ezer állatot érintett, karanténokhoz, állományok leöléséhez, a felvásárlási árak csökkenéséhez és szeptembertől az állatkiállítások és állatvásárok betiltásához vezetett. Megelőzésről, tünetekről, védekezésről is beszélgettünk a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság járványtani osztályvezetőjével, dr. Fodor Leventével.
– Az utóbbi években az állatvilágban tomboló pestisjárványok jelentős figyelmet kaptak. Miért fontos, hogy beszéljünk ezekről a betegségekről?
– A pestisek napjainkban kiemelten fontos problémát jelentenek, nemcsak országosan, hanem globális szinten is. A sajtó is kiemelten foglalkozik ezekkel a betegségekkel, hiszen komoly gazdasági és egészségügyi kockázatot jelentenek. Elengedhetetlen, hogy felvilágosítsuk a gazdákat és a közvéleményt arról, hogyan lehet megelőzni és kezelni ezeket a betegségeket.
– Milyen veszélyeket rejtenek ezek a betegségek, járványok?
– A pestisek különböző állatfajokat érintenek, és más-más kórokozók okozzák őket. Az emberi pestiseket baktériumok, míg az állatokét vírusok okozzák. A kiskérődzők pestise például a juhokat és különösen a kecskéket támadja meg, az emberre nem veszélyes, de végső soron súlyos gazdasági következményekkel jár. A kiskérődzők pestiséről az első jelentés az afrikai Elefántcsontpartról érkezett 1942-ben. 1989-ben Egyiptomban diagnosztizálták, majd 2018. július végén Bulgária jelentette az első európai eseteket. Az idén júliusban Görögországban és Romániában is megjelent.
– Milyen következményei és kihatásai vannak ezeknek a betegségeknek az állattenyésztésben?
– A közelmúltban igen jelentős problémát okozott a sertéspestis. Július eleje óta a kiskérődzők pestise (Peste des petit ruminants, PPR) is borzolja a kedélyeket az országban, az export részleges leállítását és komoly gazdasági veszteségeket eredményezett. Jelenleg több mint hatvan gócpontot tartanak számon Romániában, és több mint 230 ezer elpusztult állat a mérleg. Hargita megyében szerencsére még nem találkoztunk ezzel a betegséggel, de a veszély sajnos nem zárható ki. A juhokon és kecskéken kívül a vadon élő kiskérődzőket is megtámadja. Talán a kecskék a legfogékonyabbak a betegség iránt, ugyanakkor tünetmentesen a szarvasmarhák is hordozhatják a vírust.
– Hogyan terjed a kiskérődzők pestise? Mik a tünetek, milyen a betegség lefolyása?
– A kiskérődzők pestise a beteg állatok váladékával terjed. A fertőzött állatok köhögése és tüsszentése révén a vírus gyorsan eléri a közelben lévő állatokat. A vírus ellenálló képessége nagyon gyenge, ellentétben az afrikai sertéspestissel, hiszen azt tudjuk hordozni akár a nadrágon, a cipőn, az autó kerekén is, „bírja a gyűrődést”. A kiskérődzők pestisének vírusa érzékeny a hőre és az ultraibolya-sugárzásra, így tartósan nem marad fertőző a környezetben. Árnyékos részeken és normális környezeti hőmérsékleten azonban még így is akár 72 óráig fertőzőképes marad. A vírus a legtöbb fertőtlenítőszerre érzékeny, de hűtött és fagyasztott húsban hosszú ideig túlél. A betegség lappangási ideje 3–6 nap. A láz akár 41 Celsius-fokos is lehet, és 3–5 napig eltarthat, az állatok levertek, étvágytalanok. Ha az állat nem hull el, a kezdetben savós szem- és orrfolyás fokozatosan nyákos-gennyessé válik, és körülbelül 14 napon keresztül fennmarad. A láz kialakulásától számított negyedik napon belül az íny bővérűvé válik, és a szájüregben elhalások, kimaródások alakulnak ki, ami fokozott nyálelválasztással jár. A kimaródásokat elhalt, fehéres, pépes szövet borítja, ami émelyítő szagot áraszt, amikor az állat kinyitja a száját. Későbbi stádiumban gyakori a vízszerű véres hasmenés. Tüdőgyulladás, köhögés, légzési zörej és felerősödött hasi légzés is előfordul. Ha egy betegség elsőként érint egy területet, akkor ott a pusztulás szinte százszázalékos lehet. Beszélnek félheveny formáról – az országban ez még nem jelent meg –, a szövődmények gyakori előfordulása ellenére ez a betegség legkevésbé súlyos formája, és nem jár az állat elhullásával. Ha egy állat túléli a betegséget, a gyógyulást követően még két hónapig terjesztheti a kórt.
– Miként lehet védekezni? És milyen további lépések szükségesek a betegség terjedésének megállításához?
– Járvány esetén a beteg állatokat leölik és elássák vagy elégetik. Megelőzési intézkedésként a beteg állatok azonnali eltávolítása, valamint a szigorú karantén és állatmozgási szabályok betartása ajánlott. Létezik védőoltás is, amelyet olyan helyeken alkalmaznak, ahol a fertőzés már súlyos, jelenleg ilyen hely India. Az állatok karanténba helyezése és az újonnan beszerzett egyedek elkülönítése is kulcsfontosságú. A nemzetközi szervezetek célja, hogy 2030-ra globálisan megszüntessék a kiskérődzők pestisét, ami hatalmas kihívás, de a megfelelő intézkedések betartásával sikerülhet. A lényeg: ha egy állományban több juhnál vagy kecskénél hirtelen jelentkezik szem- és orrfolyással kísért láz, akkor merüljön fel a PPR gyanúja, és azonnal értesíteni kell az ellátó állatorvost, valamint a helyi állategészségügyi hatóságot, tehát fontos, hogy a gazdák pontosan kövessék az előírásokat, és azonnal tudassák az állatorvossal, ha a betegség gyanúja felmerül.