– Hogyan alakult a tanulmányi útja a Sapientiától a doktori képzésig?

– A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának génsebészet szakán végeztem 2022-ben, majd közvetlenül ezután a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Karán folytattam tanulmányaimat, helyszínelési kémia mesterképzésen, amelyet 2024-ben sikeresen elvégeztem. Ezt követően felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskolájába, ahol lassan harmadéves doktorandusz hallgató vagyok. Ezeknek a szakoknak a választásában elsősorban a természettudományok iránti kíváncsiságom és a kutatás iránti érdeklődésem motivált.

– Annak idején, mikor alapszakot kellett választani, miért döntött a Sapientia mellett?

– A Sapientia Csíkszeredában működő génsebészet szakát remek lehetőségnek tartottam, mert olyan tudást és tapasztalatot kínált, amely az országban is ritkaságnak számít. Úgy éreztem, hogy ez a képzés olyan szakmai alapokat adhat, amelyekre később is építhetek.

– Volt olyan oktató vagy kurzus, amely különösen nagy hatással volt Önre? 

– Természetesen volt. A legmeghatározóbb számomra dr. Mara Gyöngyvér volt, aki az államvizsga-kutatásomat is koordinálta, jelenleg pedig a témavezetőm. Mindig csodáltam a munkásságát. Már akkor is, és sokszor még most is nehéz elképzelnem, hogyan képes ennyi területen, ilyen magas szinten és ekkora szakmai igényességgel teljesíteni.

– Milyen alapokat adott a Sapientián szerzett tudás a későbbi akadémiai pályájához?

– Mindenképpen ki szeretném emelni a Sapientián elsajátított laboratóriumi készségeimet. A mesterképzés során tudatosult bennem igazán, mennyi mindent kaptam az egyetemtől. Büszkén kijelenthetem, hogy kimagaslóan jobban kezeltem a magiszteri képzésen bármilyen laboratóriumi technikát, mint az akkori szaktásaim, akik hasonló képzéseken végeztek, mint én. Akkor értettem meg igazán, milyen erős gyakorlati alapokat adott nekem a Sapientia.

– Hogyan született meg a döntés, hogy doktori képzésre jelentkezzen?

– Őszintén szólva, részemről ez eleinte inkább impulzív döntés volt. Kíváncsi voltam a doktori képzésre és arra, hogy valójában mit tud nyújtani. Szerettem volna jobban belelátni a kutatás világába. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezt szeretném, vagy hogy végig is fogom csinálni. Az első, akit felkerestem, természetesen Gyöngyvér volt. Ő az első perctől támogatott, és segített olyan témát, illetve kutatási irányt találni, amellyel érdemes foglalkozni, és amely engem is valóban érdekel.

– Milyen kutatási témával foglalkozik jelenleg?

– Jelenleg a növényi biotechnológia területén kutatok. Ennek a kutatási iránynak számomra egy nagyobb célja van: hozzájárulni a fenntartható mezőgazdaság jövőjéhez. Ez olyan terület, amelyben egyszerre van jelen a természettudományos kíváncsiság, a gyakorlati hasznosíthatóság és a jövő iránti felelősség.

– Miben különbözik leginkább a doktori képzés az alap- vagy mesterképzéstől?

– A doktori képzés lényegesen nagyobb önállóságot igényel, mint az alap- vagy mesterképzés. Természetesen ott van a témavezető, aki jó esetben segít és támogat, de nagyon sok döntést már nekünk kell meghoznunk. Saját kutatási tervet kell kialakítani, önállóan kell megszervezni az időbeosztást, és saját magunknak kell határidőket szabni. Ez nagy felelősség, ugyanakkor fontos tanulási folyamat is, mert a doktori képzés során az ember fokozatosan önálló kutatóvá válik.

– Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást a doktori tanulmányai során?

– A mai napig az egyik legnagyobb kihívás számomra annak elfogadása, hogy nem lehet mindig minden tökéletes. Meg kellett tanulnom, hogy a kutatásban, de talán az élet más területein is, sokszor kompromisszumot kell kötni – elsősorban saját magunkkal. Ez nem mindig könnyű, de fontos része annak, hogy az ember tovább tudjon haladni.

– Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodott? Hogyan sikerült túllendülnie ezen?

– Biztos voltam benne, hogy lesz ilyen időszak, de meglepő módon eddig nem igazán éltem meg komoly elbizonytalanodást. Ebben nagyon nagy szerepe van annak is, hogy dr. Mara Gyöngyvér minden körülmény között támogat, segít és mellettem áll. Emiatt végtelenül hálás vagyok.

– Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az akadémiai pályán?

– Elszántság és kitartás. Nagyon sokszor nehéz, és előfordul, hogy az ember azt érzi: ez nem megy tovább, nem akarja folytatni. De amikor azt gondoljuk, hogy már nem bírjuk, gyakran még éppen annyi erőnk van, amennyi ahhoz kell, hogy túljussunk a nehézségen. Szerintem fontos meghozni egy átgondolt, megfontolt döntést, és utána kitartani mellette. Ez az út nem mindig könnyű, de ha az ember tudja, miért választotta, akkor a nehezebb időszakokban is könnyebb továbbmenni.

– Visszatekintve változtatna valamin a saját tanulmányi vagy karrierútján?

– Semmin. Úgy gondolom, minden okkal történik úgy, ahogy. Minden döntés, lépés hozzá­tett ahhoz, ahol tartok.

– Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

– Azt, hogy ha akár csak egyetlen percig is megfordul a fejükben, hogy doktori képzésre jelentkeznének, és szívesen kipróbálnák magukat ezen az úton, akkor legalább próbálják meg. Nem könnyű, és rengeteg áldozattal jár, de megéri. A doktori képzés sok kitartást, türelmet és önállóságot igényel, de közben rengeteget ad szakmailag és emberileg is.