– Mióta érdekli a sakk, és mi ragadta meg a játékban?

– Nagyjából négy-öt éve sakkozom, egy lánynak köszönhetően kerültem kapcsolatba a sporttal és kezdtem el játszani. Eleinte csak elfoglaltság volt, aztán egyre többet játszottunk, egyre jobban érdekelt, közben pedig egyre több embert ismertem meg a témában, így kerültem kapcsolatba a csíkszeredai sakkélettel is. Azért szeretem, mert gondolkodni kell. Megpróbálod előre látni, mi fog történni, végig kell gondolnod a lehetőségeket. Én amúgy is vizuális típus vagyok, ezért közel áll hozzám ez a világ.

– Ma már versenyzik is?

– Igen, aktívan versenyzek, bár mostanában az időm nagy részét inkább a gyermekekre és a magánéletemre fordítom. Legutóbb Csíkszeredában rapidversenyen indultam, korábban pedig Marosvásárhelyen volt egy élőpontos versenyem, ahol sikerült viszonylag szép helyezést elérnem.

– Országos szinten hol tart jelenleg?

– Nem néztem meg pontosan a ranglistát, de nem vagyok az elsők között, a nagymesteri szinttől pedig még nagyon messze vagyok.

– Van olyan nagymester, akinek különösen szereti a játékát?

– Nekem Hikaru Nakamura a kedvencem, de Bobby Fischer játékát is nagyon szeretem. Sokan Magnus Carlsen játékát mondanák elsőre, de nálam inkább az előbbi kettő a meghatározó. Nakamurával ráadásul streamerként (online tartalomkészítőként – szerk. megj.) találkoztam először, még a Covid-időszakban. Akkor kezdett igazán felfutni nála ez az egész.

– Milyen a játékstílusa?

– A támadó, nyílt állásokat szeretem, de a félig nyíltakat is. Még nincs teljesen kialakult stílusom, változtatni is szoktam. Nakamura játékában is azt szeretem, hogy egyik helyzetben nagyon támadó, máskor pedig kifejezetten védekező tud lenni.

– Hány lépést lát előre?

– Általában nyolc-kilenc lépéssel számolok előre, de ha nagyon belemerülünk egy állásba, akár 15 lépésnél is tovább lehet jutni. Ez természetesen attól is függ, mennyi időnk van: rapidban vagy blitzben kevesebb idő áll rendelkezésre, hosszabb játékban viszont több változatot is végig lehet számolni.

– Gyermekeket is oktat. Hogyan kezdődött?

– Körülbelül másfél éve kezdtem tanítani őket. Most nagyjából 15-18 gyermek van a csoportban, közülük 8-10-en járnak rendszeresen. Vannak olyanok is, akik messzebbről jönnek, így ők csak hetente egyszer tudnak részt venni az oktatáson.

– Mekkora kihívás kicsikkel dolgozni?

– Sokféle gyermek van, ezért nagy odafigyelést igénylő munka. Vannak kicsik is, és autizmussal élő gyermekkel is foglalkozom. Számomra nemcsak az a fontos, hogy fejlődjenek a játékban, hanem az is, hogy közben jól érezzék magukat. Ha valaki megszereti a játékot, sokkal könnyebb vele dolgozni.

– Hogy épül fel egy sakkedzés?

– A foglalkozások egyórásak. Összegyűlünk, beszélgetünk egy kicsit, hogy előbb mindenki ráhangolódjon, utána jön a bemelegítés: a táblán vagy tévén keresztül mutatok nekik egyszerűbb feladatokat, tanulmányokat. Ezután olyan témával foglalkozunk, amelyben a csoportnak még vannak hiányosságai. Ezt követi a gyakorlati rész: különböző állásokat, például gyalogvégjátékokat oldanak meg, vagy egymás ellen játszanak. Közben, ha szükséges, egy-egy gyermekkel külön is foglalkozom.

– Zajlik még máshol is sakkoktatás Csíkszeredában?

– Jelenleg Sanyi bácsiról tudok, ő is oktat sakkot (Biró Sándor, lapunk Sakksuli rovatának vezetője – szerk. megj.). Vele a Caissa Sakk Klubon keresztül is kapcsolatban vagyunk. Én kértem meg, hogy támogasson bennünket, és a kezdetektől pozitívan állt hozzá. Sok felszerelést kaptunk tőle, asztalokat, székeket és táblákat.

– Mi a legfontosabb cél a gyermekekkel való foglalkozásban?

– Szeretnék eljutni velük az országos bajnokságra. Ez lenne a legnagyobb célunk, és természetesen jó lenne ott valamilyen eredményt is elérni. Ehhez viszont anyagiakra is szükség van – jelenleg főként a szülők hozzájárulásából gazdálkodunk, ezért minden támogatás sokat jelent.

– Járnak már versenyekre?

– Igen, igyekszünk minél több kisebb versenyre eljutni. Legutóbb a Patkóban voltunk, és meglepetésemre nagyon sokan közülünk jól teljesítettek. Jó volt látni, hogy amit az edzéseken tanulnak a gyermekek, azt versenyhelyzetben is tudják alkalmazni.

– Ön szerint hány éves kortól érdemes elkezdeni a sakkot?

– Mindegy, mikor kezdjük el, csak kezdjük el! A legkisebb tanítványom hatéves, de egészen felnőttkorig foglalkozom játékosokkal. A barátomat is edzem, ő 23 éves. Természetesen, ha valaki nagymester szeretne lenni, számít, hogy mikor kezdi el, de szerintem sokkal fontosabb, hogy mennyi munkát tesz bele. Ha valaki szívvel-lélekkel csinálja, nagyon sokat lehet fejlődni.

– Ha valaki csatlakozni szeretne, mit érdemes tudnia az oktatásról?

– Hétfő, szerda és péntek este hat órától vannak az edzések. Fiúk és lányok egyaránt járnak, nincs szigorú korhatár. A lényeg, hogy a jelentkezőket érdekelje a sport, és legyen kedvük megtanulni játszani!