– Hogyan alakult a tanulmányi útja a Sapientiától a doktori képzésig?

– Az alapképzést a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán végeztem génsebészet szakon. A szakválasztásomat elsősorban a biológia és a genetika iránti érdeklődésem határozta meg, ezért olyan képzést kerestem, ahol ezekkel a területekkel mélyebben is foglalkozhatok. Tanulmányaimat szintén a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán folytattam, Fenntartható biotechnológiák mesterképzésen, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Klinikai laboratórium mesterképzésén. Ezt követően az utam a Pécsi Tudományegyetemre vezetett, ahol jelenleg a Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola hallgatója vagyok.

– Miért éppen a Sapientiát választotta annak idején?

– Azért választottam elsősorban a Sapientiát, mert a génsebészet szak felkeltette az érdeklődésemet. Ismerősöktől úgy tájékozódtam, hogy itt lehetőségem lesz olyan tudást szerezni, amely közel áll az érdeklődési körömhöz. Emellett számomra az is fontos szempont volt, hogy magyar nyelven folytathassam a tanulmányaimat.

– Volt olyan oktató vagy kurzus, amely különösen nagy hatással volt Önre? 

– Nehéz lenne egyetlen oktatót vagy kurzust kiemelni, mert több olyan tantárgy és oktató is volt, akik hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez. Különösen azokat a kurzusokat találtam hasznosnak, amelyek a genetika és a molekuláris biológia gyakorlati alkalmazásaira fókuszáltak. Ezek segítettek igazán megérteni, hogyan kapcsolódik össze az elméleti tudás a laboratóriumi gyakorlattal.

– Milyen alapokat adott a Sapientián szerzett tudás a későbbi szakmai és akadémiai útjához?

– Az itt szerzett tudás és tapasztalat jó alapot adott a szakmai fejlődésemhez. Amikor egy magántulajdonban lévő orvosi laboratóriumban kezdtem dolgozni, sok olyan ismerettel találkoztam a gyakorlatban, amelyeket már az egyetemi tanulmányaim során elsajátítottam. Ez nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet és a szakmai feladatok ellátását.

– Mi a kutatási témája? Miként látja annak jövőjét?

– Jelenleg egy kozmetikai termék fejlesztésével és tesztelésével foglalkozom. Azért választottam ezt a témát, mert közel áll az érdeklődési körömhöz, és lehetőséget ad arra, hogy a kutatási eredményeket gyakorlati formában is hasznosítani lehessen. Izgalmasnak tartom azt a folyamatot, amely során egy ötletből valós, alkalmazható termék születik. Úgy gondolom, hogy a kozmetikai iparnak jelentős jövője van, hiszen folyamatosan fejlődő és innovatív területről beszélünk. Egyre nagyobb az igény a hatékony, biztonságos és tudományosan alátámasztott termékek iránt, ezért a kutatásnak és fejlesztésnek továbbra is fontos szerepe lesz ezen a területen.

– Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást a doktori tanulmányai során?

– Leginkább a kutatás közben felmerülő apró részletek és váratlan nehézségek jelentették a legnagyobb kihívást. Sokszor éppen ezek azok a tényezők, amelyek meghatározzák, hogy egy kutatás sikeresen halad-e a kitűzött cél felé. Ezek kezelése kihívást jelent, de egyben a kutatói munka egyik legfontosabb és legtanulságosabb része is.

– Miben különbözik leginkább a doktori képzés az alap- vagy mesterképzéstől?

– Az egyik legnagyobb különbség az, hogy a doktori tanulmányok sokkal nagyobb önállóságot igényelnek. Az alap- és mesterképzés során többnyire jól megtervezett laboratóriumi gyakorlatokat végeztünk, amelyeknek ismert volt a menete és a várható eredménye. A doktori kutatásban azonban gyakran olyan problémákkal találkozunk, amelyekre nincs előre kidolgozott megoldás. Sok esetben új módszereket kell kipróbálni, a kísérleteket módosítani kell, és a váratlan eredményekhez is alkalmazkodni kell.

– Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodott? 

– Természetesen voltak olyan időszakok, amikor elbizonytalanodtam, főleg akkor, amikor egy kísérlet többszöri próbálkozás után sem sikerült, vagy amikor a kutatás nem úgy haladt, ahogyan terveztem. Ilyenkor igyekeztem lépésről lépésre végiggondolni a problémát, és nem elveszíteni a motivációmat. Sokat segített a témavezetőm és a kollégáim támogatása, valamint az a tudat, hogy a kutatásban a kudarcok és a nehezebb időszakok is a fejlődés részét képezik. Egy-egy sikertelen kísérlet nem feltétlenül zsákutca, hanem gyakran újabb kérdésekhez és jobb megoldásokhoz vezet.

– Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az akadémiai pályán?

– Szerintem a sikeres akadémiai pályához nemcsak szakmai tudásra van szükség, hanem kitartásra és türelemre is. A kutatásban nem mindig érkeznek gyorsan az eredmények, ezért fontos, hogy az ember a nehezebb időszakokban is motivált maradjon. Emellett a kíváncsiság, a folyamatos fejlődés iránti igény és a másokkal való együttműködés szintén nagy szerepet játszik a hosszú távú sikerben. 

– Milyen tervei vannak a doktori képzés befejezése után?

– Jelenleg elsősorban a doktori képzés sikeres befejezésére összpontosítok, ezért még nem alakult ki határozott terv a későbbi pályafutásomat illetően. Nyitott vagyok a különböző szakmai lehetőségekre, és szeretném a doktori képzés során szerzett tudást és tapasztalatot a lehető legjobban hasznosítani. 

– Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

– Azt tanácsolnám, hogy olyan kutatási területet válasszanak, amely valóban felkelti az érdeklődésüket, és hosszú távon is motiválja őket. Emellett érdemes arra is gondolni, hogy a megszerzett tudás és a kutatási eredmények hogyan lehetnek hasznosak a helyi közösség vagy a régió számára. Szerintem különösen értékes, amikor a kutatás nemcsak tudományos szempontból jelent előrelépést, hanem a mindennapi életben is alkalmazható eredményeket hoz.