Hirdetés

Zsigmond Aranka összeérlelt színei

Anagybaconi születésű alkotóművész 1967-ben érettségizett a ma­ros­vásárhelyi Zene- és Kép­ző­művészeti Líceumban Pis­­kolti Gábor, Nagy Pál és Bordy András tanítványaként, majd 1967–1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil szakos hallga­tója volt Szentimrei Judit, Bene József, Doina Hordovan irányításával. A 70-es években Szentimrei Judit, Gazdáné Olosz Ella, Gazda Klára, Tamás Anna mellett Zsigmond Aranka egyike volt az erdélyi experimentális textilművészet reprezentatív alakjainak.

Lőrincz Ildikó
Zsigmond Aranka összeérlelt színei
Fotó: Lőrincz Ildikó

1973 őszétől Székely­ud­var­helyen a Művészeti Álta­lános Iskola tanára, itt tevé­kenykedett művésztanárként és alkotóként. 1985-ben a magyarországi Szé­kesfehérvárra költözött, ahol szintén művésztanárként tanított és folyamatosan alko­tott, bekapcsolódott az ottani kép­zőművészeti életbe. Aztán tizennégy és fél évet New Yorkban élt, ahol egy ideig antik szőnyegek restaurálásával dolgozott. Sza­bad idejében lelkesen járta a galériákat, a Metropolitan Mú­­zeumot, a Guggenheim Mú­zeumot, élete legnagyobb mű­­vészeti élményeit meg­élve, Amerikában is bemu­tat­koz­hatott alkotóként. Itt készült egy új nagy sorozata, mintegy 3500 montázs.

2018-ban visszatért Ma­gyar­or­szágra, 2019-től Székely­ud­varhelyen él és alkot.
Ötven éve, 1975-ben, ma­ros­vásárhelyi tárlatának meg­­nyi­tóján Sütő András Zsigmond Arankát a jelenkor Péne­lopé­jának nevezte. Azó­ta nemcsak a szövésben, ha­nem számos más műfajban alkot. A művészi önkifejezés különféle eszközeit körülbelül harminc évig tanította. Munkássá­ga a falikárpitoktól, zászlókon és olajfestményeken, akvarelle­­ken át, a tusrajzoktól a montá­zso­kig és szimmetria printekig szé­les skálán mo­zog. Szimmetriái­ban és mon­tázsaiban mun­kásságának szer­ves össze­fonódása való­sul meg, össze­gezve bennük mindent, amit a kiegyen­súlyozott ember és művész átélt és közvetíteni tud.

Pogány Gábor jelentette ki a Csángó pegazus faliszőnyeg kapcsán: „az igényes meg­munkálást a kifejezés többlete egészíti ki”. Zsigmond Aranka egy nagyon színes élet­pálya részese, a legjobb maros­vá­sárhelyi és kolozsvári ala­pokkal, több ország többféle hatásaival. Alkotásain érezhető a sokféle kifejezésmód, a kü­lönféle irányzatok jegyeinek asszociációja, kompozíciói fris­sességének megőrzése, a ki­váló alkotói lendület és a szin­tetizáló megjelenítés. A vi­zualitás minden területe ér­dekli. Az örök kísérletező tech­nikában folyamatosan pró­bál fejlődni, még 77 évesen is. Minden képzőművészeti kife­jezésformában otthon érzi ma­gát, könnyen, nem görcsölve, szabadon dolgozik.
Már egyetemista korá­ban foglalkozott színel­mé­let­tel, Borghida István mű­vé­szettörténész tanárnál írt egy dolgozatot A színek lélektani hatása címmel, amelyben ki­fejtette, hogy a színek miként fejezik ki az emberek érzelmeit. Zsigmond Aranka akkoriban francia nyelvű forrásokból ih­letődött. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Kevesen tudják, de Goethe je­lentős irodalmi pályája mel­lett a színek kutatásával is fog­lalkozott, sőt ő maga előre­mu­tatóbbnak és jelentősebbnek gondolta színtannal, szín­el­mélettel foglalkozó mun­kás­ságát, mint a költőit. Goethe bizonyos megfigyeléseit ma is helytállónak ítélik a színelmélet világában, a színek fiziológiai-lélektani, esztétikai hatásával foglalkozó elméleteket, a ki­egészítő színek, az utóképek, a színes árnyékok jelenségének felismerését, tulajdonképpen a színek pszichológiai meg­kö­zelítését köszönhetjük neki.
Zsigmond Aranka alkotásain már diákkora óta tudatosan a színekkel jelzi népe természetét, a kiegyensúlyozottságot vagy annak hiányát. Képei ele­gáns, harmóniát sugalló szín­összetétele tehát nem a véletlen műve, tudatosság, pontosság, ma­gabiztosság jellemzi. Szá­mára ugyanakkor a világ színes szőttes, a színek váratlan és mégis melengető szépségű ta­lálkozása a fénnyel, ahol a téma olykor csak ürügy, újabb és újabb színváltozatokra indító alkalom. Képeiből hiányzik a rettenet, a kavargó sötétek, a diszharmónia színei idegenek tőle, általában a színes világ áhí­tatában, világosban, fényben, szelídségben fogalmaz.

Zsigmond Aranka összeérlelt színei

A szimmetria jelen van min­denütt, a természetben erre épül az egyensúly és a tö­ké­letesség. Zsigmond Aranka szim­metriáinak létrehozásakor saját értéktárgyaiból és textil­jeiből, lakása fény-ár­nyék vi­szonyainak trükkös meg­ol­dá­saival, beállít egy szí­nes kompozíciót, amit szám­ta­lan­szor lefotóz, és a képeket több kísérlet után érzékenyen szimmetriá­ba egyéníti. Van egy kompozíció, a mű váza és szerkezete, aminek vannak írott és íratlan sza­bályai. Aranka Nagy Pál ta­nítványaként jól ismeri eze­ket még vásárhelyi középiskolai évei óta, a formaelemek vi­szo­nyait, az arányokat, azaz a szimmetria és asszimetria sza­bályait rég elsajátította, és tudja, milyen eszközökkel teremthet formai vagy színharmóniát.

Jól érzékeli, hogy az álta­la használt képi elemek me­lyikével teremthet megfelelő feszültséget, milyen eszközök­kel fejezhet ki nyugalmat árasz­tó egyensúlyt. Ismeretei ezen a téren elmélyültek, de gyakran ösztönösen is rá­érez a megoldásokra. A vég­leges megoldás előttünk van, kereshetjük benne a sza­bá­lyosság jegyeit, az alkotó nyúj­totta megmagya­ráz­ha­tat­lanul erős, mégis érzékeny több­lettartalmat, a bátor, mes­ter­kéltség nélküli őszinte játék erejét. Kísérletezés, ke­resés, ku­tatás, elemzés és rendszerezés, a szabályosságra, tökéletességre és hajszálpontos rajzosságra való törekvés. Zsigmond Aranka részletező aprólékossággal, de sohasem kicsinyes szemlélettel ta­nul­má­nyozza a dolgok ter­mészetét, miközben okozati összefüggésekre figyel és fi­gyel­meztet, feszegetve a szer­kezet és a szimmetria törvény­szerűségeit.

Visszatérő motívum egy-egy arc megjelentetésének tö­rekvése, az arcnak rendkívül érzékeny megformálásai is a szabályosságot hangsúlyozzák. Felmerülhet a kérdés, vajon előnyös-e vagy hátrányos a szimmetria alkalmazása mű­vészi alkotásban. A szimmetriát senki sem találta ki, csak fel kell ismerni, mert a szimmetria szinte mindenütt jelen van, a növény- és állatvilágban, a természet kedveli az ilyen sza­bályos elrendeződést. És aki a természetben nyitott szemmel jár, azt nem kell meggyőzni arról a végtelen változatosságról, amit a szimmetria szabályain belül tapasztalhatunk, nem véletlen tehát, hogy gyakran visszaköszön a szimmetria a művészetben. Szimmetria­alkotásai, bár úgy tűnik, egyszerű érzelmeket jelenítenek meg, az elmélyültebb megfigyelés össze­tett, eszményien tökéletes, a fény- és árnyékviszonyok ellen­tétes hatásaiból adódó kü­lönbségeket is beépítő vizuális kalandra hívnak.

Ugyanígy a montázsok fotó­lenyomatai olyan különleges kompozíciók, amelyek tükrö­zik azt a mérhetetlen vizuális élményt, azt a színes világot, amit Zsigmond Aranka Ame­rikában megélt, s amit e képek révén mind a mai napig a legfrissebb formában próbálja közvetíteni a megjelenített iko­nikus tárgyakkal. Ebben a műfajban is éppúgy izgatják a színek, amelyek megadják a képek hangulatát. Drámai je­lenetek alkotóiként kerülnek egymás mellé a hideg-meleg tónusok, a kékek és a zöldek, meg a lilák árnyalatai. 2020-ban a vele készült interjúban ezekkel kapcsolatban így vall: „Imádtam az Antique Center-ben a kiállított tárgya­kat, ebédszünetekben meg­csodáltam az antik ékszereket, ezüsttárgyakat, antik sző­nyegeket, antik szobrokat. A háromszintes Antik Köz­pontban minden gyönyörű volt.

Szépnek találtam, és annyira inspirált, hogy kata­lógusaikat megvásároltam, és otthon téptem, hasítottam, vág­tam belőle a képeket, és ragasztottam. Hallatlan nagy élmény volt számomra, ahogy rögzítettem a tárgyak rész­leteit, például egy gyönyörű biedermeier asztalt vagy intar­ziával készített bútort vagy annak részleteit összeállítottam és fotóztam közben, majd a fotókat is összetéptem és újrakomponáltam. Az antik szerelmeseként hatalmas ihle­tettséget adott ez a munka. Így tudtam megmenteni ma­gam­nak és másoknak nagy mennyiségű vizuális élményt.” Erdély, Magyarország és Amerika szintézisként össze­érlelte benne a színeket.

A Zsigmond Aranka munkáiból készült válogatást múlt hónapban Székelyudvarhelyen, a Jámbor Tehén vendég­látóhelyen állították ki, jelenleg a Vekker Kávézóban tekinthető meg. A fenti méltatás az előző kiállítás megnyitóján hangzott el.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!